Szolgálat 40. (1978)
Az egyház szava - Egyházatyák a kegyelemről
Ez most imára szóló felhívás és kérés volt az új pápáért, anyanyelvemen elmondott felhívás. Ugyanezzel a felhívással fordulok a katolikus egyház minden fiához és leányához. Emlékezzetek meg rólam imáitokban, ma és mindig! Rövid francia, angol, német, spanyol, portugál, üdvözlő szavak után a Szentatya a hazájával szomszédos ukránokat, ruszinokat, cseheket, szlovákokat és litvánokat köszöntötte anyanyelvükön. Majd így zárta beszédét: Kitárom szívemet a keresztény egyházakban és egyházi közösségekben élő minden testvér felé. Különösen is köszöntelek titeket, akik itt jelen vagytok, a hamaros személyes találkozás reményében. Már most kifejezésre juttatom, milyen őszintén értékelem, hogy itt akartatok lenni ezen az ünnepi szertartáson. És végül minden emberhez fordulok, minden egyes emberhez (és micsoda áhítatos tisztelettel kell Krisztus apostolának az „ember“ szót kiejtenie!): Imádkozzatok értem! Segítsetek, hogy tudjak nektek szolgálni! Amen. A három órás ünnepi szertartás után a Szentatya még megjelent dolgozószobája ablakában, hogy — mint mondotta — folytassa elődeinek szép hagyományát, a közös Úrangyala-imát. Miután utalt az éppen véget ért szentmisére, így folytatta: Most még mélyebbre kell hatolnunk. Vissza kell térnünk a világtörténelemnek ahhoz a pillanatához, amelyben az Ige testté lett, Isten Fia emberré vált. Az üdvösség története tetőpontjára érkezett és egyben új, végleges formát kapott, amikor a názáreti Szűz elfogadta az angyal üzenetét ezekkel a szavakkal: „Legyen nekem a te igéd szerint“ (Lk 1,38). Úgyszólván ebben a pillanatban kezdődött el az Egyház élete. Menjünk hát vissza ennek a misztériumnak az eredetéhez. Ebben a titokban karoljuk át még egyszer a kereszténység, az itt Rómában központjára talált Egyház múltját. Próbáljuk átfogni benne a teljes jövőt, pápaságunkét, Isten népéét és az egész emberi családét. Mert a család az apa akaratából ered, de az anya szíve alatt fogan meg. Ezzel a hittel, ebben a reménységben imádkozzuk: Angelus Domini . . . A szokásos áldás után a pápa külön köszöntötte a nagyszámú fiatalt: „Ti vagytok a világ jövője. Ti vagytok az Egyház reménye. Ti vagytok az én reményem!“ Majd — 3/4 2 felé járt az idő — kijelentette: „Kedveseim, be kell fejeznünk. Ebédidő van — nektek és a pápának! Dicsértessék a Jézus Krisztus!“ EGYHÁZATYÁK A KEGYELEMRŐL Antiőchiai Szt. Ignác, püspök és vértanú (?—107) Ignácot fogolyként viszik Rómába. A római keresztényekhez írt levelében azért könyörög, hogy ne akadályozzák meg vértanúhalálát. A benne élő Lélek, „a bensőjében beszélő élő víz“ vonzását követi, mikor vértanúságra vágyik. A kegyelmi élet beteljesülését születésnek, igazi emberré válásnak fogja fel: Most kezdek csak Krisztus tanítványa lenni. Semmi látható vagy láthatatlan hatalom ne irigyelje meg tőlem, hogy Jézus Krisztushoz érjek. Jöjjön rám tűz vagy kereszt, küzdjek vadállatokkal, szórják szét csontjaimat, vágják le tagjaimat, zúzzák össze egész testemet, gyötörjön meg gonoszul az ördög, — csak Krisztust elérhessem. A föld széles határa, ennek a világnak a királyságai sem70
