Szolgálat 40. (1978)
Az egyház szava - II. János Pál beszéde beiktatási miséjén
mi más, mint szolgálat. Szolgálat, amelynek csak egy célja van: hogy Isten egész népe részesedjék Krisztusnak ebben a hármas küldetésében, és mindig az Úr uralma alatt maradjon, amely nem e világ hatalmaitól ered, hanem a mennyei Atyától, s a halál és a feltámadás titkából. Az Úrnak ez a korlátlan, mégis szelíd és gyengéd hatalma felelet az ember legmélyebb mélyére, értelmének, akaratának és szívének legnagyobb várakozásaira. Nem az erőszak nyelvét beszéli, hanem szeretetben és igazságban nyilatkozik meg. Péter új utóda a római püspöki székben forrón, alázatosan és bizalommal így imádkozik ma: „Krisztus! Add, hogy teljesen a te egyetlen hatalmad szolgájává váljak és az legyek! A te szelíd hatalmad szolgája! A te elmúlást nem ismerő hatalmad szolgája! Engedd, hadd legyek szolga! Még több — szolgáid szolgája!“ 5. Testvéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elismerni az ő hatalmát! Segítsetek a pápának és mindazoknak, akik szolgálni akarnak Krisztusnak és az ő hatalmával az embernek és az egész emberiségnek! Ne féljetek! Nyissátok ki, igen, tárjátok tágra a kapukat Krisztusnak! Nyissátok meg az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, civilizáció és haladás tágas birodalmát az ő megmentő hatalmának! Ne féljetek! Krisztus tudja, „mi van az ember belsejében“. Egyedül ő tudja! Az ember ma sokszor nem tudja, mi van a belsejében, szíve-lelke mélyén. Ezért gyakran bizonytalanságban él afelől, mi életének értelme ezen a földön. Kétségek támadnak rá, és ez kétségbeesésbe csap át. Engedjétek meg hát — kérlek benneteket, alázattal és bizalommal könyörgök —, engedjétek meg Krisztusnak, hogy beszéljen az emberhez! Csak nála vannak az élet igéi! Igen, az örök életé! Éppen ma ünnepli az egész Egyház a világmissziók napját. Imádkozik, elmélkedik, és síkra száll azért, hogy az életnek Krisztustól származó igéi minden embert elérjenek, és az emberek el is fogadják őket, mint a reménység, az üdvösség és a teljes szabadulás üzenetét. A pápa ezután köszönetét mondott a megjelenteknek és a közvetítés nézőinek ill. hallgatóinak (kb. 300 000-en a Szent Péter-téren, 44 televízió- és a legtöbb nagy rádió- állomás). Majd lengyelül folytatta: Hozzátok fordulok most, szeretett hazámfiai . . . Mit is mondjak? Mindaz, amit mondhatnék, csak gyenge árnyéka annak, amit szívem és a ti szívetek ebben a pillanatban érez. Hagyjuk hát a szavakat! Maradjon csak a nagy csend Isten előtt, imába olvadó csend. Kérlek benneteket: legyetek velem! Jasna Gorában és mindenütt. Ne hagyjátok abba a pápa támogatását, aki ma a költő szavával imádkozik: „Isten Anyja, oltalmazd Censtochowát és Ostra Brama-t!“ És ugyanezeket a szavakat intézem ebben a különleges pillanatban hozzátok is. (Majd ismét olaszul folytatta:) 69
