Szolgálat 40. (1978)

Az egyház szava - I. János Pál beiktatási miséjén mondott beszédéből

Testvéreink, drága gyermekeink! Ebben a számunkra sok aggodalommal terhes, de az isteni ígéretek erejétől átjárt órában üdvözöljük minden gyermekünket. Szeretnénk, ha mind itt lennének, hogy a szemükbe nézhessünk és megölelhessük őket, bátorságot és bizalmat öntve beléjük, kérve megértésüket és imájukat.

. . . Emberek, testvérek az egész világon! Mindannyian el vagyunk kötelezve arra, hogy az egész világot mindig nagyobb igazságosságra, szilárdabb békére, őszintébb együttműködésre juttassuk. Ezért meghívunk és kérve kérünk miindannyiotokat, a társadalom összekötő szövetét alkotó legalacsonyabb társadalmi rétégektől kezdve az egyes népek felelős vezetőiig: legyetek hathatós és felelős eszközeivé egy új, igazságosabb, őszintébb rendnek.

Reménység hajnala pirkad a világon, bár a gyűlölet, vér és háború baljóslatú felhői olykor mintha a sötétség szemfödelét borítanák rá. Krisztus alázatos helytartója, miközben remegő bizalommal indul küldetésére, teljesen az Egyház és a társadalom rendelkezésére bocsátja magát, faji és eszmei különbség nélkül, hogy biztosítsa a világnak egy derűsebb, szelídebb nappal felvirra- dását. Csakis Krisztus derítheti ránk a be nem alkonyodó világosságot, mert ő „az igazság napja“ (vö. Mai 4,2); de mindannyiunk munkáját várja. A mienkben nem lesz hiány.

Minden gyermekünktől imasegítséget kérünk, mert csak ennek erejére számítunk. Bizalommal hagyatkozunk az Úr segítségére: ha egyszer meghívott földi képviselőjének, nem fog híján hagyni mindenható kegyelmének. A szent- séges Szűz Mária, az Apostolok Királynéja lesz pápaságunk ragyogó csillaga. Szent Péter, az Egyház alapja támogasson közbenjárásával, győzhetetlen hitének és emberi nagylelkűségének példájával; Szent Pál vezessen, hogy apostoli lendületünk a föld minden népének méretére táguljon; legyenek velünk védő- szentjeink. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében adjuk a világra nagy szeretettel első apostoli áldásunkat.

I. JÁNOS PÁL BEIKTATÁSI MISÉJÉN MONDOTT BESZÉDÉBŐL

1978. szept. 3.

A Péternek adott kitüntetés, vagy jobban mondva: emberfölötti megbízatás láttán Szent Ágoston megjegyzi: „Péter természettől fogva csupán ember volt; a kegyelem által lett keresztény, s különleges kegyelem által az apostolok egyike, sőt elseje“ (Aug. In loannis Evang. tract. 124,5).

Érthetően ijedt vonakodással, de egyben Isten hatalmas kegyelmébe és az Egyház buzgó imájába vetett erős bizalommal mondtunk igent arra, hogy Szent Péter utódává legyünk a római püspöki széken, és így magunkra vegyük az „igát“, amelyet Krisztus gyenge vállunkra akart tenni. És mintha csak hallanánk a szavakat, amelyeket Szent Efrém ad Krisztus ajkára, Péterhez szólva: „Simon, apostolom, téged tettelek a szentegyház fundamentumává. „SzikláS'3