Szolgálat 40. (1978)

Az egyház szava - I. János Pál beiktatási miséjén mondott beszédéből

nak“ nevertelek ei kezdettől fogva, mert neked kell szilárdságot biztosítani minden épületnek; felügyelned kell mindazokra, akiknek részük van az Egyház építésében e világon; te vagy a friss víz abból a forrásból, ahol az emberek hozzájuthatnak tanításomhoz; te vagy apostolaim vezére; neked adtam át a kulcsok teljes hatalmát országomban“ (Sermones in hebd. sanctam 4,1).

Megválasztásunk első pillanatától kezdve és a következő napokban is mély benyomást gyakoroltak ránk és bátorítottak fiaink és leányaink szíves vonzódásának jelei itt Rómában és az egész világból. Tudtunkra adták, mennyire örülnek, hogy Isten ismét látható főt ajándékozott Egyházának. Lelkűnkben önként felhangzanak nagy és szent elődünknek, Nagy Leónak a római hívekhez intézett megindult szavai: „Szent Péter még mindig itt ül ezen a katedrán, és soha el nem múló egységben kapcsolódik Krisztushoz . . . Ezért van lelkesedéseteknek mindez a megnyilvánulása; testvéri egységgel és hűséges ragaszkodással annak nyilvánítjátok ki, akinek hivatalában mi nem annyira vezetni, mint szolgálni szeretnénk“ (Sermo V. 4—5).

Igen, a szeretetben való elöljárásunk szolgálat. És ezt állítva nem csupán katolikus keresztény testvéreinkre gondolunk, hanem mindazokra, akik ugyanúgy próbálnak Krisztus tanítványai lenni, Istent tisztelni és az emberek javán dolgozni.

Ebben az értelemben szívélyes és elismerő üdvözletét intézünk a többi egyház és egyházi közösség itt jelenlevő küldöttségeihez. Még nem teljes közösségben élő testvérekként közösen fordulunk üdvözítőnk, Jézus Krisztus felé, és mindannyian igyekszünk növekedni az életszentségben, amelyet elvár tőlünk. Kölcsönös szeretetben — hisz enélkül nem lehetséges kereszténység — akarjuk előkészíteni a hitben való egység utait, eltelve áhítatos tisztelettel Krisztus igazsága iránt és a hivatás iránt, amelyet egyházában az apostolokra és követőikre bízott.

. . . Minden itt jelenlevőt, kicsiket-nagyokat biztosítunk készségünkről, hogy az Úr szellemében szolgáljunk nekik!

Szeretetetektről övezve és imátoktól hordozva kezdjük meg apostoli szolgálatunkat. Utunk világító csillagául Isten Anyját szólítjuk, Máriát, a „Salus Populi Romani“-t és „az Egyház Anyját“, akit a liturgia szeptember hónapjában különösen is tisztel. Szűz Mária kísérte gyengéd szeretetéve! életünket gyermekkorunkban, szeminaristaként, papi és püspöki életünkben. Világosítsa meg és vezérelje lépteinket továbbra is, hogy most, amikor Péter hangjává lettünk, Fiára, Jézusra szögezve tartsuk szemünket és szívünket, és az egész világ előtt örvendő biztonsággal vallhassuk meg hitünket: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia“ (Mt 16,16). Amen.

— Urunk, örök Pásztor! Hallgasd meg imáinkat és tekints rám, méltatlan szolgádra, aki — miután elfogadta szereteted titokzatos tervét — most, mint szolgáid szolgája, a szent egyház élén állok. Légy támaszom abban a küldetésben, amelyet Tőled kaptam. És hogy össze ne roskadjam alatta, Te, aki ezzel a méltósággal ruháztál fel, add nekem Lelked erejét! (A hívők könyörgésének záróimája).

64