Szolgálat 40. (1978)
Az egyház szava - A Szentatya végső kívánságai - I. János Pál pápa programja
A Szentatya végső kívánságai (Részlet 1965-ben írt végrendeletéből) Az Egyház helyzetéről: hallgassa meg azokat a szavainkat, amelyeket neki oly nagy komolysággal és szeretettel mondtunk. A Zsinatról: törekedjenek jól befejezni és gondoskodjanak arról, hogy hűségesen végrehajtsák előírásait. Az ökumenizmusról: folytassák a közeledést elszakadt testvéreinkkel, nagy megértéssel, nagy türelemmel, nagy szeretettel, de anélkül, hogy elhajolnának az igaz katolikus tanítástól. A világról: ne higgyék, hogy akkor segítik, ha átveszik gondolatait, erkölcseit, ízlését, hanem akkor, ha tanulmányozzák, szeretik és szolgálják. I. JÁNOS PÁL PÁPA PROGRAMJA A konklávét lezáró misén, 1978. aug. 27-én, a Szentatya a Sixtus-kápolnában beszédet intézett a bíborosokhoz és egyben — a rádió és mondovízió közvetítésén keresztül — az egész világhoz. Ebből közlünk itt néhány fontosabb részletet. Tisztelendő Testvérek! Kedves fiaim és leányaim az egész katolikus világon! Miután Isten titokzatos és atyai jósága a pápaság súlyos felelősségére hívott meg, mindnyájatoknak üdvözletünket küldjük. Mindjárt kiterjesztjük ezt a föld minden emberére, aki ebben a percben hallgatt bennünket. Az Evangélium tanítása szerint mindnyájukban csak a barátot, a testvért kívánjuk látni. Isten üdvössége, békéje, irgalma, szeretete legyen mindanny-iotokkal! . . . Minden fizikai és lelki erőnkkel, mindenestül az Egyház egyetemes küldetésének szolgálatára adjuk magunkat, vagyis — ami ezzel egyértelmű — a világ szolgálatára: az igazság, az igazságosság, a béke, az egyetértés, a nemzeteken belüli és a népek közötti együttműködés szolgálatára. Mindenekelőtt az Egyház gyermekeit szólítjuk, hogy ébredjenek mindig jobban felelősségük tudatára: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága“ (Mt 5,13k). A hívőknek fölébe kell emelkedniük az itt vagy ott esetleg létrejött belső feszültségeknek, le kell győzniök a kísértést, hogy a világ ízléséhez és szokásaihoz igazodjanak vagy a könnyű tetszés csiklandozását kövessék, egyesülniük kell a szeretetet egyetlen kötelékében, amelynek át kell hatnia az Egyház belső életét és külső fegyelmi formáit is; készen kell állmok, hogy a világ előtt tanúságot tegyenek hitükről (vö. 1Pét 3,15). . . . Programunk elődünkének folytatása lesz, azon a nyomon, amelyet már XXIII. János nagy szíve jelölt ki az Egyháznak, sok-sok ember egyetértő örömére: — folytatni akarjuk a II. Vatikáni Zsinat örökségének végrehajtását, hiszen ennek bölcs szabályait most is meg kell valósítanunk. Őrködünk, hogy valami talán nagylelkű, de meggondolatlan lökés ne torzítsa el tartalmát és jelentését, — s ugyanígy azon is, hogy félénk fékező erők ne lassítsák le a megújulás és élet nagyszerű lendületét; » 61
