Szolgálat 40. (1978)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde Péter-Pál ünnepén

c) Ez magyarázza, hogy a katolikus Egyház tanítói hivatalában ismételten nyilatkozott a válás és a magzatelhajtás fájdalmas eseményeire és sajnálatos következményeire vonatkozólag. Megtalálhatjátok ezeket rendes tanító megnyilvánulásainkban és az illetékes kongregáció megfelelő állásfoglalásaiban. Csakis nagy felelősségünk — mint az Egyház legfőbb tanítójáé és pásztoráé —, valamint az emberek javáért való gondunk késztetett e nyilatkozatokra.

d) Azonban az ifjúság iránti szeretetünk is indított erre. A fiatalok egy békésebb jövőben bízva növekednek, lelkesen fáradoznak egyéniségük kifejlesztésén, de nem ritkán csalódást okoz nekik és kedvüket szegi, hogy a felnőttek társadalmától nem kapnak kielégítő választ. A fiatalság szenvedi meg elsőnek a osaládi viszontagságokat és az erkölcsi élet rendetlenségét, ók az a becses örökség, amit meg kell óvni, meg kell erősíteni. Ezért tekintünk a fiatalokra: ők a társadalom jövője, az Egyház jövője.

Tisztelendő Testvéreink! Kedves fiaink és leányaink az Úrban!

Megnyitottuk előttetek szívünket, futólag áttekintve pápai tanító hivatalunk döntő megnyilatkozásait, hogy szívünkből most hangos könyörgés emelkedjék Megváltónkhoz. Az imént leírt veszélyek, a fájdalmas egyházi vagy társadalmi eltévelyedések láttán Péter módjára sürgető szükségét érezzük, hogy Hozzá menjünk, mint egyedüli üdvösségünkhöz, és felkiáltsunk: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak“ (Jn 6',68). Csakis ő az igazság, csakis ő a mi erőnk, csakis ő az üdvösségünk! Ha ő megerősít, folytatni tudjuk közös utunkat.

De ezen a mai évfordulón arra is kérünk titeket, adjatok velünk együtt hálát a Mindenhatónak azért a segítségért, amellyel idáig megerősített, úgyhogy Péterrel mi is elmondhatjuk: „Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát“ (Csel 12,11). Igen, az Úr mellettünk állt. Hálát adunk neki érte és dicsőítjük őt. Kérlek, dicsérjétek velünk és értünk, városunk, a „Roma nobilis“ védőszentjeinek közbenjárásával, akik a rájuk alapított egész Egyház pártfogói is.

Szent Péter és Szent Pál! Ti elvittétek a világba Krisztus nevét, s a szeretet és a vértanúság legmagasabb bizonyságát tettétek róla. Óvjátok ma is és mindenkor ezt a Egyházat, amelyért éltetek és szenvedtetek. Tartsátok meg igazságban és békében. Gyarapítsátok minden tagjában az Isten igéje iránti rendíthetetlen hűséget, az eucharisztikus és szentségi élet szentségét, a hitben való békés egységet, az egyetértő testvéri szeretetet és a legfőbb pásztor iránti felelősségtudó engedelmességet. Legyen az Anyaszentegyház továbbra is Isten üdvözítő tervének, az emberrel kötött szövetségének eleven, örvendező és hatékony jele a világban. Ezért könyörög ez az Egyház hozzátok, Szent Péter és Szent Pál, Krisztus alázatos helytartójának megindult hangjával, aki példaképekként és útmutatókként tekint rátok. Oltalmazzátok közbenjárásotokkal, most és mindenkor, az eljövendő Úrral való végleges, boldogító találkozásig. Amen, amen.

60