Szolgálat 40. (1978)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde Péter-Pál ünnepén

tanításához való hűségünk adja meg szellemünknek és lelkűnknek azt a meggyőző erőt és azt a világosságot, amit az isteni igazság érett és tudatos birtokolása biztosít. Egyben szíves, de komoly felszólítást szeretnénk intézni mindazokhoz, akik saját magukat és befolyásukkal — szóval, írással, magatartásukkal — másokat is először egyéni hiedelmek útjára visznek, azután az eretnekség és a szakadás ösvényére jutnak, és elbizonytalanítják az egyesek és az egész hivő közösség lelkiismeretét, — pedig annak egyetlen „koinoniának" kell lennie az Isten szavának igazságához való közös ragaszkodásban, hogy megvalósíthassa és biztosíthassa az egy kenyér és egy kehely „koinonia“-ját. Atyaként intjük őket: Hagyjatok föl azzal, hogy további zavart okozzatok az Egyházban! Eljött az igazság órája: mindenkinek föl kell ismernie saját kötelességét a hitnek, mindnyájunk közös kincsének biztosításában, amelyet Krisztus, a sziklaalap, Péterre bízott, mint ennek a Sziklának képviselőjére — ahogy Szt. Bonaventura nevezi (Quaest. disp. de perc. ev. q. 4. a. 3.)

2) Az emberi élet védelme

Miközben így nagy szívvel, sok nehézség között az igazság szolgálatában és védelmében kötelezzük el tanítói hivatalunkat, elengedhetetlen feladatunknak tekintjük az emberi élet védelmét is. A II. vatikáni zsinat nyomatékosan emlékeztetett arra, hogy „Isten, az élet Ura, az embernek adta át az élet fenntartásának magasztos feladatát“ (GS 51). Mi — különös feladatunknak tekintve a Zsinat tanításainak leghívebb megtartását — pápaságunk egyik fő ügyévé tettük az élet védelmét mindenütt, ahol fenyegetik, akadályozzák, vagy éppen elnyomják.

Emlékeztetünk itt is azokra a döntő megnyilvánulásokra, amelyek ezt a szándékunkat tanúsítják.

a) Mindenekelőtt rámutattunk: kötelességünk előmozdítani a fejlődő országok technikai és anyagi haladását. Ez a POPULORUM PROGRESSIO encikli- kában történt (1967. márc. 26.).

b) Azonban az élet védelmének már magának az emberi létnek a csírájánál kell kezdődnie. Nyomatékkai és világosan tanítja ezt a Zsinat, amikor int a „Gaudium et spes“ lelkipásztori konstitúcióban: „Az életet a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal kell oltalmazni; a magzatelhajtás és a gyermek megölése iszonyatos bűntett“ (GS 51). Amikor tíz évvel ezelőtt (1968. júl. 25.) a HUMANAE VITAE enciklikát kiadtuk, semmi mást nem csináltunk, mint ezt a tanítást tettük magunkévá. Az evangélium érinthetetlen tanításához igazodtunk vele, amely megerősíti a természettörvény normáit és a lelkiismeret hallatlanra nem vehető követeléseit: az életet tisztelni kell, továbbadása a felelős apaság és anyaság feladata. Ez a dokumentum ma új, még sürgetőbb időszerűséget kap azoknak a támadásoknak következtében, amelyeket törvények intéznek a felbonthatatlan házassági kötelék szentsége és az emberi életnek az anyaméhtől kezdődő sérthetetlensége ellen.

59