Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus

Teremtő a természetbe helyezett. Nem kell-e hát este imádva térdre hullani, és egész szívből hálát adni a jóságos mennyel Atyának mindazért a szépért, amit nekünk készített?

. . . Holnap vasárnap. 6 órakor ki az ágyból, sátorbontás, pakolás, azután a közeli templomocskába gyónni. Mindent, ami bennem fülledt és önelégült, minden irigységet, bajtársiatlanságot megmondok a papnak. Megint vidám és könnyű lesz minden. Igazi vasárnap és feltámadásnap a szívben . . .

Nem kisebb vállalkozó kedvvel indul lelki fölfedező utakra sem lelkigyakorlataiban. 1932-ben végzi az elsőt. Már itt fellángol benne életének nagy jelszava: „Szenvedélyem: Krisztus.“ (Ezen a címen adták ki legutóbb életének dokumentumait. Butzon u. Bercker, Kevelaer 1977.) Elhatározza: „Jövendő életem minden napján elolvasok egy-egy részt az Újszövetségből, értelemmel, szívvel és fantáziával.“ És ezt megtartja még a koncentrációs táborban is, ahová — akár a mi Radnótink — hűen magával vitte kis bibliáját. Azután: „Felebaráti szeretet, egy barátságos szó minden embernek, a családban, a környezetben, főleg a megvetettnek. Apró örömöket szerezni. Azok világosságot visznek az embertárs szívébe.“

Szereti a könyveket, a művészetet, a zenét. Jól zongorázott, szépen gitározott. Szereti szülőföldjét és hazáját. Mélységes aggodalommal kíséri Hitler uralomra jutását, ami ifjúsági munkáját létében veszélyezteti, s később mindenestül egyéni végzetévé is lesz. Saját szép gyermekkorából kiindulva él benne az egészséges vágy a családi élet után. Az első fellángolás nyolcadikos korára esik, a második, még komolyabb szerelem arra az időre, amikor már tisztában van papi hivatásával. Mindez sok szép élményt és sok szenvedélyes küzdelmet hoz életébe. De mindig egyértelmű elutasítással fordul minden természetellenes, minden aljas felé. Egy alkalommal pl. autóstoppal utazik, és a vezető férfi sokatmondó pillantással a térdére akarja tenni a kezét. Azonnal megállíttatja a kocsit, és kiugrik, hogy gyalog vándoroljon tovább. Küzdelmesen kiérett belső tisztasága kétségtelenül nagy hatással volt a körülvevő fiatalokra.

Teljes lelkesedéssel veti magát az ifjúsági munkába, amelyben egyház- megyei vezetőségig vitte. Naplója így foglalja össze ezt a korszakot: „Apostoli erő buzgott föl bennem, cselekvő erő és talán — sőt bizonyosan sok fiatalos tevékenységi láz is. De a döntő benne az volt, hogy elvezetett az eucharisztikus üdvözítőhöz. A megrázó csendes órák reggel az apátsági templomban. Sátán és Krisztus viaskodott bennem. Az ösztön mindig újra lefelé húzott, de mindig újból jött az Úr, és fölragadott az Ö világosságába.“

„Elvezetett az eucharisztikus üdvözítőhöz.“ A hivatás kérdése évekig feszültségben és hullámzásban tartotta lelkét. Az ifjúságért vállalt munka és felelősség mind elevenebbé tette benne a vágyat, hogy életét mindenestül az emberek szolgálatára szentelje. Ehhez járult növekvő kívánkozása a bensőséges lelkiélet, a Jézusnak való teljes odaadás iránt. Sokat tépelődött: merhetem-e megígérni? Meg tudom-e tartani? Túlhabzó életerőmmel, viharzó szí4

49