Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus

vemmel képes leszek-e megtenni, amit ez a hivatás kíván tőlem? Sokszor úgy érezte, túl magasra tűzte ki a célt. De Isten belső hívása, az emberek és a szeretett haza szükségének látása — amely az egyre sötétedő időikben egyre világosabban bontakozott ki érzékeny megfigyelőképessége előtt — végül is győz: „Ebben maradunk: pap leszek. Isten meg fog segíteni. Amen.“

Az élettapasztalatot még nélkülöző fiatalember nem számol azzal, hogy a hitleri vezetőségnél megalkuvást nem ismerő természete, nagysikerű ifjúsági munkája miatt máris feketelistán van. Hiszen „politikai éretlenség“ miatt érettségire sem akarták engedni. Most a miniszter főiskolai fölvételét nem hajlandó engedélyezni. A Borromeo Szt. Károlyról nevezett münsteri szeminárium igazgatója rövid úton dönt: majd a püspöktől kap felvételt. így vonul be 1934. máj. 5-én. „Remélem, Isten hatalmas segítségével egyszer eljutok odáig, hogy mint az Úr fölkentje, Isten oltáránál bemutathatom a szent áldozatot.“ Hivatására már eddig is nagy hatással volt egy-egy szép papi egyéniség, így hittanára, Vinnenberg káplán. Most Franken régens (becenevén: a „Rex“) és tanárai mellett főleg püspöke, Klemens August von Galen bűvkörébe kerül. (Ma a boldoggá avatandók között szerepel.) Lelkesedve hallgatja beszédeit a dómban, ahol a rettenthetetlen egyházfő nyíltan támadja a náci ideológiát és a hatalmi túlkapásokat. A terített asztalnál pedig — a püspök sorjában meghívja ebédre a teológusokat — „a jó püspök atya" kedves egyszerűségét és természetességét csodálja.

Mindamellett az első szemeszterekben még nem mélyed mindenestül tanulmányaiba. Szíve még megoszlik szemináriumi élet és ifjúsági munka között. Megtartotta a kerület vezetését, sőt ekkor veszi át a megyei vezetőséget is. Sokszor van úton, látogatáson, gyűléseken, sok a levelezése, a látogatója. Gyakran robog be utolsónak az ebédlőbe vagy közös foglalkozásra. A többiek mosolyogva állapítják meg: „Kezdhetjük. Leisner itt van.“ Nyugtalan, hajszolt, de termékeny időszak ez. Az elöljárók nagy megértéssel vannak iránta, mert tudják, mennyire fontos a náci időben az, amit csinál, s így szemet hunynak egy-egy házirend elleni vétség fölött. Hiszen látják tiszta szándékát, megbízhatóságát, azt is, hogy nem akar szándékosan kivételezést, és nem utolsó sorban azt, hogy vizsgáit azért jó eredménnyel teszi le. — Lassan azonban ő maga is belátja, hogy ilyen tempó mellett lehetetlen a rendszeres fölkészülés és belső érés. Ekkor leadja a vezetői tisztet, — csak azért, hogy a közvetlen szeretettevékenységet egy még mélyebbről feltörő odaadás váltsa fel:

Te ifjú Krisztus, szeretlek, testvéred vagyok. Testvére vagyok testvéreidnek szerte a világon. Lelkemben, szellememben, véremben égő, lobogó tűzzel, izzón szeretem fiatal társaimat a népben. Mindannyiukat egyformán, ahol csak vannak, futószalag mellett mint a gép szolgái, irodában vagy iskolában, — mind- annyiotoknak, fiatal testvéreim a népben, testvére akarok lenni, szabad és vidám, egyenes és istenes testvér: gyertek, nyújtsunk kezet egymásnak az Ország közös építésére. íme itt vagyok, tietek ifjúságom vágya és ereje, fogadjatok el, nektek ajándékozom magamat, most még a könyörgő ima csendes készületében, a küzdelem kemény óráiban — hamarosan mint pap, aki bemutat50