Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Benkő-Borsos: A kegyelmi élet útján
rulék és lényeg (acoidens és substantia) fejtegetése helyett. Korunk embere érzékeny a lélektani szempontokra, számára ez kínálkozik járható útnak. I) A kiteljesedéshez vezető viszony Az egymás közti viszonyban a szerkezeti elemek mellett (elöljáró—alattvaló, szülő—gyermek, kollégák stb.) döntő szerepet játszanak a személyes, érzelmi sík összetevői. Ezek töltik ki az adott szerkezeti keretet, s határozzák meg, hogy a viszony kifejleszti vagy hátráltatja-e a résztvevők személyiségét. Azaz a kapcsolat megélése a szabadság örömteljesebb vállalásához vezet-e vagy sem. A nevelésnél, pszichológiai tanácsadásnál evvel elsősorban a reánk bízott személyek kiteljesedését akarjuk előmozdítani. Hogy tud egy nevelő hatni ezen a téren? C. R. Rogers, korunk ismert pszichológusa két tényezőnek tulajdonít alapvető szerepet. A nevelő, pszichológus viszonya akkor segíti a reábízottat valóban személyisége kiteljesedéséhez, ha a) feltétel nélkül el tudja fogadni őt, b) ezt megfelelő módon a másik tudomására tudja hozni. A helyesen megélt emberi szabadság az ember legnagyobb értéke. Ezt nem magyarázni 'kelI valakinek, hanem vele megélni. Azaz alapmagatartásunknak kell olyannak lenni, hogy a másik érezze: Te vagy fontos, a te szabadságod, éld ezt! Ehhez elkerülhetetlen, hogy vedd észre, mi megy benned végbe, ki vagy te, s fogadd ezt el. Ennek birtokában teheted meg a második lépést: dönthetsz. A nehézség ui. ott van, hogy nem merjük önmagunkat elfogadni, éppen mert a másik, számunkra fontos személy rosszalló magatartását érezzük vagy éreztük akkor, amikor igényeink, vágyaink fölmerültek bennünk. Amikor pl. egy gyermeknek kistestvére születik, a csöppség szeretné továbbra is fenntartani egyeduralmát. Ezért alkalomadtán megveri vagy piszkálja a jövevényt. Ha ilyenkor egyszerűen megbüntetik, vagy csak azt hallja: „ha így bánsz kis- húgoddal, akkor apu/anyu nem szeret“, önkéntelenül is megérzi, hogy vágya „rossz", el kell fojtani, összeférhetetlennek éli meg ezt a számára legfontosabbal: apja, anyja szeretetével, amiért „<küzd" a másik ellen. Ha igényei mégis túl erősek, fel-feltörnek. Mivel „rövidzárlat“ állt be nála, megnyílik az ajtó az idegesség, a begubózás, a dacosság (agresszivitás) felé. Ha viszont a szülő kb. a következőket mondja: „most dühös vagy, mert úgy érzed, hogy édesapa/ édesanya a szeretetét megosztja kishúgoddal is“, akkor valószínűleg megérzi, hogy elfogadták érzelmeivel együtt, hogy szeretik. Ez erőt ad neki érzelmei összeegyeztetésére, az elfogadásra — mert elfogadták. Az utóbbi válasz nem jelentett sem hideg zuhanyt, sem kioktatást, hanem segített a kicsi érzelmeinek tisztázásához. Éppen a másik megértő és elfogadó feleletén keresztül jut el önmaga felismeréséhez és elfogadásához. Hogy ez a légkör mennyire fontos, tudjuk saját tapasztalatunkból is. Milyen megnyugtató, ha van valakink, akinek kiönthetjük szívünket, tudva, hogy meghallgat, megért! Azaz anélkül, hogy sokat beszélne, jelen van megértő melegével, követ bennünket figyelmével, megelőz szerető magatartásával. Nem ítél meg 41
