Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A kegyelem teológiái
letességre való emelése. Krisztus a kegyelemben nemcsak a négy arisztote- lészi „okság“ útján változtatja meg a létünket, hanem egy ötödik oksággal, a „személyes oksággal“ is, amivel egy nagy vezető nyomja rá az egyénisége bélyegét követőire, élettársak változtatják meg egymás életstílusát. A kegyelem tehát nemcsak erő, segítség, nem „tárgy“, amit adni, kapni és birtokolni lehet, hanem az élő (meghalt és feltámadt) Jézus Krisztussal való közösség, amely Krisztus Urunkon keresztül összekapcsol bennünket minden emberrel, különösképpen Krisztus misztikus testének élő tagjaival. Ez a kegyelemfogalom megköveteli, hogy újragondoljuk az egyházfogalmat, újrafogalmazzuk a szentségek hatására vonatkozó hitigazságokat, elmélyítsük az üdvösség és a kárhozat fogalmát ... A mai teológia munkájának nagy része éppen ezen a vonalon folyik. VI A három igaz kegyelemteológia közül melyik a legtökéletesebb? Megszoktuk, hogy a legújabb gépmodell a legjobb, az utolsó orvosság a leghatásosabb. így ösztönszerűen az idő által meghatározott rangsorban látjuk a kultúrformákat is, és a „fejlődés“ fázisait mint az időrendben egyre értékesebb alkotásokat ítéljük meg. A teológiában nem lehet alkalmazni ezt a kritériumot. A gondolatformák egyre visszatérnek az idők folyamán, és minden fél évezredben találunk példát mind a három teológiai mentalitásra. Nem egyszer előfordul, hogy fontos hittudományi újítások éppen régebbi szkémákhoz való visszatérés folytán válnak lehetségessé, mikor Isten népe rokonnak érzi magát a régi időkből ismert életformákkal, vagy régi időkből ismert külső életkörülmények közé kerül. Az sem érvényes értéknorma, hogy melyik teológiai gondolkodás áll közelebb a Szentírás nyelvezetéhez. A próféták és az apostolok tökéletes módon hirdették az igét, mert Isten szavát hallgatóik és olvasóik számára tökéletesen érthető és megélhető módon közvetítették. De mi nagyon különbözünk az ókori izraelita földművesektől, vagy az apostolok korának kisázsiai pogány kézműveseitől vagy kereskedőitől. Azért az egyház nemcsak olvastatja velünk a szent szövegeket, hanem tartalmukat élő szavával magyarázza a mi gondolatvilágunkra és érzésvilágunkra alkalmazza. Tehát nem az a kegyelemtan a legtökéletesebb, ami Szent Pál vagy Szent János nyelvén beszél, hanem az, amely az apostolok és akár a mi Urunk nyelvén elmondott szózatot számunkra hozzáférhetővé teszi. Mégis: a kegyelemteológia halad az évszázadok folyamán, és van egy szempont, amely szerint egy bizonyos teológiai feldolgozás objektív értelemben is tökéletesebben mondja az azonos igazságot, mint a másik. A különböző teológiák, amelyeket az egyház érvényeseknek tekint, különböző szempontokból értelmezik az önmagában véve hozzáférhetetlen misztériumot. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is. De aki egyesíteni tudja a különböző szempontokat, nem eklektikus módón összekeverve állításaikat, hanem tudatosan kon11
