Szolgálat 39. (1978)
Halottaink - Bali Béla SDB (Soós István SDB)
BALI BÉLA SDB (1903—1977) Negyedszer gyászoltak 1977-ben a magyar szaléziak. Aug. 12-én hajnalban váratlan szívrohamban elhunyt Báli Béla testvérünk. 74 éves volt, 57 éve szalézi és 48 éves áldozópap. Celldömöík mellett, Alsóságon született 1903-ban. Űrnapján keresztelték. Nyugat- Dunántúl kedves Mária-kegyhelyén látott napvilágot, és az Oltáriszentség nagy ünnepén lett az Egyház gyermeke. Mindkét körülmény nagy szerepet töltött be életében. János bátyja példáját követve ö is szalézi lett. 1920-ban, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén öltötte fel a szerzetesi ruhát. Kispapi tanulmányait itthon és a torinói szalézi teológián végezte. 1929. júl. 7-én szentelték pappá az ottani Segítő Szűz bazilikában. Rövid két éves papi szolgálat után a brazíliai kivándorolt magyarok lelkiatyja lett. Az ottani egyházi közlönyök dicsérik fiatal erejét, papi buzgóságát. Sokszáz kilométeres körzetben élő magyarok egyházközségeit járja, öt éves odaadó fáradozása nyomán virágzó élet támadt hívei között. Nagyon megszerették a jóságos atyát. Sajnos egészsége any- nyira megromlott, hogy magyarjai nagy bánatára kénytelen volt hazajönni. Egész életében megmaradt velük a kapcsolata. Itthon a noviciusok között folytatta munkáját, majd éveken át volt noviciusmester, plébános és házfőnök Mezőnyárádon. 1944 háborús őszén került Borsodnádasdra, a lemezgyári szalézi plébániára: munkások lelkipásztora lett. Atyai buzgósága itt is sikeres volt. Különösen az ifjúsággal foglalkozott eredményesen. Itt maradt 1950 után is. Mint egri egyházmegyés papot helyezték át 1952 őszén a tiszadadai plébániára. A Tisza mindkét partján kis egyházközségek tartoztak hozzá. Nagy szegénység fogadta. Kemény fizikai munkával kellett a legszükségesebbet megszereznie. Huszonegy évet töltött itt, szinte elfelejtetten. Szíve ki-kifáradt a hosszas küzdelemben. Váratlanul került Mátraaljára, a vécsi plébániára. Ekkor már hetven éves, de önmagát elfelejtve, fiatalos lendülettel lát a lelkek szolgálatához és a templom, plébánia megújításához. Négy év alatt negyedmillió forintot költött a szükséges munkálatokra. Végül szíve örömére templomát belülről széppé varázsolták. De ő közben megtört emberré lett, és a templom fölszentelése után tíz napra fáradt szíve megszűnt dobogni. Híveinek nagy fájdalmával ott temették el Vécsen. Az egri segédpüspök, aki templomát is szentelte, most felette is elmondta búcsúztatóját. 85 pap, köztük 16 szalézi testvére kísérte a temetőbe. Életének két fókusza az Eucharisztia és a Mária-tisztelet volt. Szerette a szent liturgiát, és lelkesen indult a zsinati intézkedések nyomán. Négy nyelven tanulmányozta irodalmát, és átitatódott szellemétől. A Szentírásból élt, beszédeinek ez a gerince. Egyházközségének nagy ünnepévé emelte az évi szentségimádási napot. Sok lelkigya- korlatos sorozatot írt és tartott. Szerette az Isten háza fényét és a méltó egyházi ruhákat. Bátran és helyesen átrendezte templomát, hogy a liturgikus előírásoknak megfeleljen. Meleg és lendületes volt a szószéken és bensőséges az oltárnál. Igen sok misét mondattak vele a hívek élete végéig. Mária-tisztelete igazi szalézi erény volt. Minden nagyobb kezdeményezését Mária- ünnephez kötötte. Szíve és ajka tele volt máriás fohászokkal és sok Deo gratias-szal. A rendi élet megszűnte után az ő háza lett családias találkozások helye. Utolérhetetlen volt a vendégszeretetben. Kerületének papjai mint atyjukat szerették. Mindenütt megtalálta segítőtársait, akik lelkesen követték. Páratlan pontossággal vezette a plébánia pénzügyeit. Halála napján minden pénztárkönyve hiánytalanul készen állt a vizsgálatra. Intézkedéseiből azt éreztük: számolt közeli halálával. Készen állt az útra! Templomának búcsúnapján örvendező szívvel adott hálát, boldogan imádkozott utolsó napjaiban a megszépült templomban. Ebből az örömből szólította, az Úr. Több munkát már nem kívánt hű szolgájától. Boldogasszony ünnepén halva feküdt, Bosco Szt. János földi születése napján, aug. 16-án elnyugodott vécsi sírjában. Imádkozzunk érette! Soós István SDB 98
