Szolgálat 39. (1978)
Halottaink - Lukovics Gellert O. Praem. (Confrater) - Vágner József Alajos O. Praem. (Confrater)
Mikor Jakab András plébános meghalt, az öregek kérésére jöttem át lelkigyakorlatos házunkból; Kusztosunk is benyújtotta igényét a plébániára, s úgy vélem, hogy a sok magyar beteg, öreg imádkozta ki, hogy mi kaptuk a plébániát. A plébániatemplom valóságos székesegyház. 70 év óta van itt plébánia; az új nagy templom 50 éves jubileumát szeptemberben ünnepeljük. Addigra kikutattam a történetét, mert senki, az érsekségnél sem tudta az építész és művészek nevét.“ Ez a tanulmánya is megjelent nyomtatásban, bőséges illusztrációkkal. Az ökuméné szolgálatában kitágult lelke meg tudta látni és értékelni a jót abban is, akivel elvi okokból nem értett egyet. Mi is szeretettel és tisztelettel búcsúzunk tőle. Szerkesztőség LUKOVICS ISTVÁN GELLERT O. PRAEM. (1903—1978) ismét eltávozott körünkből egyik „fehér“ testvérünk. Beregszászon született 1903. nov. 30-án. 1922 Kisboldogasszony napján öltözött be rendjében, üt év múlva, Gyertyaszentelőkor tette le fogadalmait, s ez év márc. 24-én szentelték pappá Kassán, összesen tíz helyen működött mint plébános ill. lelkész, a legtovább, 1943—1959-ig Asszony- vásáron, de volt Kassán és Váradon is. Utoljára 1969—1977-ig Szalárdon plébánoskodott. Innen vonult nyugdíjba 1977. júl. 1-én Tasnádra, ahol készségesen segített a leíkipász- tori munkában. 1978. márc. 27-én is éppen gyóntatni ment a templomba, de kezét a kilincsre téve megbénult. A szentségekkel megerősítve halt meg. Rendtársa, Hutás Z. Pongrác irodaigazgató temette kb. 25 paptársa jelenlétében márc. 29-én. A templom tele volt néppel, amikor a koncelebrált szentmisét bemutatták. Confrater VAGNER JÓZSEF ALAJOS O. PRAEM. (1889—1977) Somogyországban, Sáripusztán született 1889. márc. 6-án. 1907. szept. 8-án lépett a csornai premontrei kanonokrendbe. Teológiai tanulmányait Jászón, majd Budapesten a Norbertinumban végezte. Pappá szentelték Csornán 1912. aug. 18-án. Előbb a keszthelyi, majd hamarosan a szombathelyi gimnáziumban lett a latin és a görög nyelv tanára, itt bontakozott ki kiváló zenei tehetsége is. Mesterien zongorázott, dalokat írt, himnuszokat zenésített meg, zenekarra komponált nevelő hatású diákoperetteket. Zenekarával tűzbe hozta az ifjúságot. Darabjait a rendi gimnáziumokon kívül másutt is sikerrel adták elő. Legszebb férfikorában fokozódó süketséggel látogatta meg az Úr. Emiatt meg kellett válnia a katedrától. 1930-ban Csornára került, ahol előbb a rendi növendékek tanára lett, amíg halláscsökkenése ebben is meg nem akadályozta. 1935-ben prépostsági irodaigazgató, 1937-től pedig a csornai országos levéltár őre lett. A levéltári anyag rendezésével eredményes és jelentős munkát végzett. 1950 után Keszthelyre vonult vissza, ahol egykor diákéveit is töltötte. Eleinte albérletben lakott, majd a helybeli esperes-plébános gondviselő szeretetéve! befogadta a plébániára és teljes ellátásban részesítette. Amíg testi ereje engedte, a plébánia- templom kápolnájában misézett. 1977. november 4-én, 88 éves korában szólította magához az Élet Ura, aki vasmisét megért hű papját e magas korral jutalmazta. Korán bekövetkezett süketsége zárkózottá, visszavonulná tette, de aki közel jutott hozzá, tapasztalhatta lelkének nemességét, helyes életbölcsességét, jókedélyének humorát. Utolsó kívánsága az volt, hogy szeretett rendtársa, Berkes Ottó mellett pihenhessen, akinek, saját bevallása szerint, Isten után a rendi hivatását is köszönhette. Helyhiány miatt csak urnáját helyezhették el a keszthelyi Kis Szent Teréz templom kriptájába. Confrater 97
