Szolgálat 39. (1978)
Eszmék és események - Haldoklók mellett
a maga módján, sokféle alakban továbbviszi. Liturgiájában mindig újra fölmerülnek a kérések Krisztus támogatásáért az ördög hatalma ellen. Az 1614-ből származó egzorcizmus (ördögűzés) végső soron nem valami titokzatos szertartás. Magva az Egyház sürgető imája, hogy Isten Krisztus megváltása által szabadítson meg egy embert, akit az ördög szokatlanul háborgat. Ellent kell mondanunk annak a hamis benyomásnak, hogy az Egyház gyakran és elhamarkodottan föltételezi a megszállottságot. Valójában ez az eset igen ritka. A római rituálé kifejezetten előírja: ne gondoljuk egykönnyen, hogy valaki megszállott. Azt is követeli, hogy az egzorcizmust imádkozó pap ne vegyen át orvosi szerepet. Az egzorcizmust csak a püspök rendelheti el, s okos és megbízható papot kell rá kijelölnie. A legutóbbi események tapasztalatai következtében fokozottan kell fáradoznunk azon, hogy a Rituale Romanum bizonyos intézkedéseit élesebben fogalmazzuk meg. Mielőtt elfogadnánk, hogy a megszállottság esete forog fenn, teljesen ki kell merítenünk az orvostudomány és pszichiátria mai lehetőségeit. Az orvosi kezelést az egzorcizmus alatt nem szabad félbeszakítani. Ha az illető vagy hozzátartozói elutasítják az orvosi megfigyelést és kezelést, akkor nem szabad egzorcizmust végrehajtani. A megbízott papok mellőzzenek minden olyat, ami nem tartozik feladatukhoz. A tömegtájékoztató eszközök és a nyilvánosság nagy érdeklődését a „Klin- genberg-eset“ és annak problémaköre iránt nem tekinthetjük puszta szenzációéhségnek vagy az Egyház ellen irányuló támadásnak. Természetesen voltak kisiklások is. De túlsúlyban volt a részvét egy fiatal súlyos szenvedése és halála iránt. Az is megmutatkozott, mennyire keresi sok ember a feleletet a rossz keletkezését és lényegét illetően. A megrendítő klingenbergi esemény és az általa kiváltott vita új ösztönzéssé válhat, hogy meggondoljuk az élet értelmét, és így elvezethet a hitre abban az Istenben, aki Fiának halálával és feltámadásával megszabadította az embert a gonoszság minden sötétjéből. Joseph Höffner bíboros, a német püspöki kar elnöke HALDOKLÓK MELLETT Halál és jelenlét a haldoklók mellett Néhány alapvető elv az élet utolsó szakaszának lelkipásztori kíséretéről 1. Tisztelet, nem recept Minden ember sajátos egyéniség. Élete utolsó szakaszában is „egyedüli példány“ (Kosztolányi) marad. Tehát okosságra és tapintatra van szükség. Nincs recept arra, hogyan álljunk a haldoklók mellett. Mindenekelőtt és mindenben mélységes tisztelet vesz rajtunk erőt a titok előtt, amelyet minden 69
