Szolgálat 39. (1978)
Eszmék és események - Haldoklók mellett
ember képvisel, életének minden egyes, páratlan és megismételhetetlen szakaszában. 2. A pusztulás még nem egyenlő a halállal „Meghalni“, mint emberi esemény, szabadságot, időt és emberi jelenlétet tételez föl. A távozás ideje mindenki számára elérkezik, de nem mindenkinek van esélye meghalni. 3. A halál folyamata hosszú út Amikor egy ember nem egyszerűen elpusztul, hanem megkapja azt az esélyt (kegyelmet és segítséget), hogy meghalhat, hosszú utat jár be. Ennek minden szakaszában alkalom nyílik a megértő jelenlétre, valamint a hitben történő elkísérésre. 4. Ne hagyj el A család és maga a haldokló sürgető hívást intéz hozzánk, hogy maradjunk ott mellettük. Általában igen kevés figyelmet szoktak tanúsítani a családban előálló zavar iránt. Ez a mellettük állás gyakran tisztára passzívnak látszik, mégis nagy tanítást jelenthet az élőknek. 5. Aki meg meri mondani az igazságot Élete végső napjaiban gyakran hazudnak az embernek. Egyfelől a szerető hazugságok, másfelől a kegyetlen igazság között megvan a helye a szelídséggel átjárt őszinteségnek. 6. Az igazság órája Aki fel tudja fogni haldokló embertársa üzenetét, az megtanulja, hogy józanul, a dolgoktól elszakadva éljen, hálásan és a megbocsátás szellemében találkozzék másokkal, és ne jajgasson a saját sorsa miatt. 7. Orvosságokkal tömni, — vagy: „több vagyok testnél" A keresztény erkölcstan ajánlja a szükséges és nélkülözhetetlen küzdelmet a szenvedés ellen. De egyben elő akarja mozdítani azt a lehetőséget, hogy az ember a lehető legöntudatosabban hagyja el az életet, ne pedig könnyű megoldásként rendszeresen „elaltassák“. 8. Ebben a hitben akarok élni és halni Főbenjáró fontosságú, hogy tiszteljük a haldokló személyes hitét vagy élet- felfogását. Komoly megpróbáltatást jelenthet ennek a hitnek, amikor a haldokló ráébred a közeledő elválásra. Ebben az utolsó, kritikus szakaszban nélkülözhetetlen más hívők jelenléte, hogy minden támadás ellenében megőrizze a reményt. 9. Semmi sem vész el A keresztény, aki élete során törekedett Jézust követni, élete végső szakaszában is meg tudja látni a felszólítást, hogy hasonuljon Hozzá. Jézusnak Isten hűségébe vetett bizalma élete minden helyzetében, végsőkig menő szeretete, megbocsátó készsége és mindenekfölött feltámadása hatalmas támasz a hivő kereszténynek, hogy másképpen tudja átélni a fájdalmat, a szenvedést és a halált, mint „azok, akiknek nincs reményük“. 70
