Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szentírás és lelkivezetés

nem bánom, ha soká is tartott, és remélem, hogy még soká járhatom. A fontos, hogy a valaha hideg, kihűlt szavak életre keltek, sugárzóvá váltak. Útközben nem egyszer szólalt fel egyik-másik társam: „Miért is kínlódunk az Ószövet­séggel? Olvassuk inkább az Újszövetséget. Azt jobban ismerjük, otthonosabb számunkra. Biztosan könnyebb lenne!“ Sokszor gondoltam ezt én is. Nehezen fogadtam el az ellenvetést: „Ne higgyétek: enélkül az Újszövetség még sokkal nehezebb lenne." Ma már ezt el tudom fogadni. Mert megtapasztaltam: ahhoz, hogy igazán megérthessük az Újszövetséget, meg kell ismerkednünk a választott nép szel­lemével, gondolkozásával, történelmével, hitével. Ebben a hitben nőtt fel a ná­záreti Jézus; ebben gyökerezett. Igazán csak akkor tudjuk az ő tanítását érteni — és ami még fontosabb: élni, ha megismerjük Izrael Istenét. Öt szólította Atyjának, az ő elérkezett és eljövendő országát hirdette Jézus. A názáreti Jé­zus, aki saját életét adta oda, hogy mi élhessünk. Aki legyőzte a halált, feltá­madott és él. Aki a mai emberiség, minden egyes modern ember számára ma is életminta. Meghívás: teheted? Felhívás: tedd meg! Kihívás: meg tudod tenni! Tomka Ferenc SZENTÍRÁS ÉS LELKIVEZETÉS A lelkivezetésről köteteket írtak már, és további köteteket lehetne írni. Az alábbiakban kifejezetten Isten igéjének a lelkivezetésben betöltött szerepéről szeretnénk szólni', — bevezetésként mégis szükséges néhány általános elvet fölelevenítenünk. A lelkivezetésről általában A templomba járók, a gyónók létszámának csökkenésével egyidejűleg úgy tűnik, jelentősen nő a mélyebb lelkiéletre törekvők aránya. És éppen az ő részükről hangzik el ismételten a panasz — amelyre Püspöki Karunk is utalt körlevelében —, hogy sok lelkipásztor szinte türelmetlenül küldi el őket a gyóntatószékből, mondván: „Ha nincs súlyos bűne, akkor miért jön gyónni?"2 Kétségtelem, hogy gyónás és lelkivezetés nem szükségképpen összetartozó dolgok. A jelenben azonban a gyónásnak nagy általánosságban lelkivezetés­nek is kellene lennie. Legalábbis olyan értelemben, hogy a gyóntatónak minden egyes gyóntatásban az volna a feladata, hogy a folytonos megújulásra, a meg­térésre, illetve a lelki előrehaladásra segítse a gyónót.3 Ilyen értelemben nem véletlenül nevezi a bűnbocsánat szentségének új rendje a gyónót következete­sen „megtérőnek“. — A gyóntató ill. lelkivezető feladata tehát az, hogy egy­részt újra és újra felhívja a figyelmet a lelki továbbképzés fontosságára, más­3 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom