Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Zalotay József: Szent Pál megtérése
valósítását, és felelőssége tudatában részt is vesz benne. Ez is hozzátartozik az embertárs jézusi szolgálatához, annak nyomán, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul odaadja életét sokakért." Zalotay József Szent Pál megtérése (2Kor 4,1-7) I. A Látomás hivatást ad és küldetést A pálfordulás régi magyar szó. Azok is használják, akik sohasem hallottak eredetéről, talán magáról Szent Pálról sem. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve háromszor is elbeszéli, hogyan győzte le az isteni kegyelem Jézus nagy ellenfelét. Pál nem bűnből tért erényre, hanem az Ószövetségből az Újszövetségbe. Megtért a Törvénytől az Isten Fiához, a Törvény által megkövetelt jócselekedetek üdvösségéből Krisztus hitéhez. Először üldözte azokat, akik Jézust Istennek mondták, mert ezt a hitvallást istenkáromlásnak vélte, Izrael ősi bűnének, bálványimádásnak. Amikor pedig belátta, hogy Jézus valóban Isten Fia, hogy a megváltás megtörtént, ahogy ó mondja rabbinikus szóhasználattal: megérkezett az új kor; amikor belátta, hogy Isten törvény nélkül üdvözíti azokat, akiket a törvény nem menthetett meg a (kárhozattól; amikor belátta, hogy az Isten Fiának Isten örök akaratából kellett meghalnia a világ bűneiért úgy, hogy ebben a hitben üdvözöljön nemcsak a választott nép, hanem az egész emberiség; amikor belátta, hogy Isten nem üldöz és nem üldöztet: akkor Pál maga is üldözötté vált, hogy az üldözött és kivégzett Jézust hirdethesse, akiben Isten magához emelte a bűnbe esett világot. Jézus istensége, a világ új állapota az elérkezett megváltásban, a Parúzia előtti idő rövidsége: ez az a három tény, amelynek feliismerése volt Szent Pál megtérése. Isten azonban nemcsak Pál rabbinikus értelmét világosította meg, hanem szívét is megtöltötte azzal a szeretettel, amellyel Jézus adta magát zsidóért és pogányért. Szent Pál megtérése, a krisztusi látomás, kép nélküli lehetett. Nem a képzelet és a látás terméke volt, hanem a megértésé. Szavakban, hitvallásban fejeződött ki, talán metaforákban, de nem szimbólumokban. Izajás látta az Urat. hallotta a szeráfokat, döbbenve állt az Isteni Fölség előtt, halálraváltan. Isten Színe azonban nem semmisítette meg, hanem újjáteremtette. A nagy költőből nagy próféta lett. Csak szócső volt, Isten szavát ismételte. Szent Pál sohasem beszél a maga megtéréséről leveleiben. Említi a tényt, említi a látomásokat. De írt olykor a szokottnál is izzóbban. Szavai mélyén ott ragyog Isten és Isten Fia. 2Kor 4,5-6 olyan, mintha a megtérő látomására utalna. Csak a hit legvégső két nagy titkát mondja ki: Isten Dicsősége a Megváltó Arcán. Az Isten az Ószc23
