Szolgálat 38. (1978)
Könyvszemle - A fehérvári és a szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (Benkő - Őry)
Józan, tárgyilagos, tényekre épít, nem légvárakra irányítja a figyelmet. A szerző a Délafrikai Állam missziós tapasztalatait dolgozza fel és az újabb kísérletezésekről számol be, amelyekkel az anglikánok, katolikusok és metodisták kísérelték meg az utóbbi időben önállóvá tenni az ottani missziót. Az ún. „Harmadik Egyházról“ van szó, amely eddig az európai egyházaiktól függött mind anyagilag, mind szellemi-lelki vonalon. A nyugati egyházak „óvodája“, a nyugati egyházi intézmények karitatív tevékenységének „szegényháza“: íme egy-két gúnyos elnevezés a missziókra. A II. vatikáni zsinat elvben körvonalazta a missziókban követendő irányt az alkalmazkodás, valamint a mielőbbi önállósodás tekintetében. A részletekbe azonban nem ment bele. Ez talán jobb is így, mert több lehetőség marad a reális helyzet felmérésére és gyakorlati kísérletekre. A cél világos: lehetőleg eljutni arra a fokra, amikor a misszió nem szorul többé a külső anyagi és erkölcsi támogatásra (pénz, külföldi misz- szionáriusok stb.) Az egyre növekvő paphiány is meggyorsította a délafrikai misszióban dolgozó hithirdetők gyakorlati kísérletezéseit és az új utak keresését. Lobinger könyvének első része ezekről a kísérletekről és nem egyszer valóban új utakról számol be józan tárgyilagossággal, feltárva a nehézségek vagy lehetőségek pozitív—negatív oldalát. Ugyanakkor nem feledkezik meg az új missziós módszerek, kísérletek teológiai, lelkipásztori megokolásáról, a Szentírásból meg a szolid hagyományból vett érvekkel való alátámasztásáról sem. A főhangsúly a hívek, a laikusok kiképzésén, az egyházi életbe való tevékeny bekapcsolódásán van. Sok helyen kitűnően meg vannak már a hívek szervezve: ők készítik elő a hitjelölteket; ők tanítják katekizmusra a keresztények gyermekeit, temetnek, prédikálnak. Sőt a nem katolikusok már hivő-papokkal is kísérleteznek: ezeket főleg az eucharisztikus cselekvés elvégzésére képezik ki, hogy akkor se legyen fennakadás, ha nincs teljesen kiképzett pap kéznél. A katolikusok körében is felvetődött már a gondolat: nem lenne-e célszerű fölszentelni a hívek közül néhány megbízható katekistát, vagy olyanokat, akik már éveken át szolgálták az egyházat és van elég tapasztalatuk, hogy legalább misézni tudnának. A hosszadalmas és tudományos teológiai képzést el lehetne engedni. Az ilyen (esetleg családos) papok el tudnák könnyen látni az oltár körüli teendőket, a vasárnapi miséket. A fontosabb, nehezebb kérdésekben ott lenne a néhány jól kiképzett pap, akik időnként végigjárnák a missziós állomásokat és plébániákat. A laikusok egyre nagyobb beszervezésével és az .egyházi életbe való egyre gyakorlatibb bekapcsolásával elérték azt, hogy 5—6000 vagy több hivőt számláló, nem egyszer óriási kiterjedésű plébániákon is virágzó hitélet folyik, annak ellenére, hogy alig egy-két, vagy legfeljebb három pap áll a hívek szolgálatára. A könyv nagy érdeme, hogy tényeken alapszik. Sok konkrét példát találunk benne a legkülönfélébb környezetben fekvő anglikán, metodista és katolikus plébániákból. Második része pedig csupa ötlet, javaslat a laikusok még nagyobb fokú bekapcsolására az egyház életébe. A cél: minél előbb tudjon a misszió a maga lábán megállni, még akkor is, ha kevés a pap. A mű a délafrikai helyzetet tartja szem előtt, de annyi gyakorlati meglátással, ötlettel van tele, hogy másutt is, sőt az ún. keresztény országokban is haszonnal forgathatjuk. Béky Gellért A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben. Alapításának 200. esztendejében. Székesfehérvár 1977, 302 o. — A kétszáz éves szombat- helyi egyházmegye emlékkönyve. Szombathely 1977, 542 o. Az ugyanegy évben alapított két egyházmegye értékes kiadványokkal is meg akarta ünnepelni fennállásának 200 éves évfordulóját. — A Kisberk Imre megyéspüspök irányítása alatt készült székesfehérvári kiadvány szerényen jubileumi névtárnak (schematis- musnak) nevezi magát. Valóban megtalálható benne az egyházmegye központi szer89
