Szolgálat 38. (1978)
Könyvszemle - Fritz Lobinger: Auf eigenen Füssen (Béky G.)
pése és üzenete az őskereszténység és a misszió történetének legelemibb feltételeihez tartozik“ (54). S bár szerinte másodrangú kérdés, hogyan ítélte meg maga Jézus a po- gányok misszionálását, kétségtelen, hogy tanítványait engedte részesedni messiás, feladatában, — s ezt mint küldetést kell értelmeznünk. „A földi Jézus“ tekintetbe vétele nélkül az Egyház és a misszió elszakad kiinduló pontjától. Az ősegyház tudatában van küldetésének, amit elsősorban Mt 28,18-20 és Jn 20,21 fejez ki. „A küldetés nem egyike az Egyházra bízott feladatoknak, hanem lényegbe vágó jegye“ (62). Járulékos kérdés, hogy ki mellett tölti be feladatát: még nem keresztényeknél, vagy már megkeresztelteknél. A konkrét helyzetek vizsgálata és értelmezése vezet a misszió teológiájához és megértéséhez, (gy érthető, hogy bár az Egyház mindig élte ezt a küldetést, maga a „misszió" szó újkeletű: az újvilág felfedezésével és gyarmatosításával járó keresztény hithirdetést jelöli, — a történelmi sajátosságok jegyeivel: az európai egyház (konkréten és jogilag a pápa) küld hivatásos misz- szionáriusokat a tengeren túlra, akik ezt a küldetést mint életfeladatot vállalják (65). A zsinat előtti teológiát a könyv három irányba csoportosítja: voltak, akik Isten kezdeményezését helyezték a középpontba (pl. trinitárius szempontból: A. Rétif, vagy teocentrikusan: a protestáns Vicedom), mások az Egyház építését hangsúlyozták (pl. a lőveni Pierre Charles), vagy pedig az üdvösségtörténeti beállítást tartották döntőnek (pl. Wiedenmann). A II. vatikáni zsinat és az újabb irodalom (itt főként L. Rütti: Zur Theologie der Mission, Kaiser-Grünewald 1972 c. művére támaszkodik a szerző) le akarja győzni a fenti elméletekben rejlő egyoldalúság veszélyét, és mindazt, ami ebből következhet, mint pl. hogy a misszionálás csak egyesek feladata, vagy hogy a pogányok misszionáriusok nélkül nem üdvözölhetnének. A zsinat megtartotta a „misz- szió“ szót, bár ez könnyen a kolonializmusra emlékeztet, mivel nehéz mással helyettesíteni, de kiemeli mind a „missio Dei“ szempontját, mind pedig ekkleziológikus jellegét. Minthogy az Egyház most elsősorban mint „jelvalóság“ értelmezi önmagát a mai világ számára, „a missziót úgy jellemezhetjük, mint az Egyház jelenné válását, arneny- nyiben a világ üdvösségének szentsége“ (88). A „világmisszió“ tehát azt jelenti, hogy „az egész Egyház viszi az evangéliumot az egész világnak.“ Ezért használja a zsinat a „népek“ (gentes) kifejezést a „pogányok“ (gentiles) helyett: a misszionálás kidomborítja, hogy nem annyira az egyének üdvösségéről van szó, hanem a népek kulturális, vallási és történelmi sajátosságainak az evangéliummal való szembesítéséről. Ennélfogva az egyház minden közösségének, a hitközségeknek kell misszionáriusnak lenni. Nem avval, hogy évente egyszer kirakatba helyezik a „missziókat“, hanem összes tevékenységükben: a vasárnapi igehirdetésben, a hitoktatásban, az imákban, a család- gondozásban ... „A misszionárius egyházközség az Egyház és a misszió megújhodásának kritikus elve.“ „Az út belülről kifelé vezet: a misszionárius egyházközségtől a misszionáló közösséghez.“ Ezért mondhatjuk, hogy az Egyház képviseli a világ üdvösségét; „ez a képviselet ösztönzi, hogy az emberiséggel eléresse az Atyával való egységét Krisztusban“ (93). A második, gyakorlati részben néhány pontot említ, ahol a misszionárius egyház- község kidomboríthatja küldetését. Mintákat nyújt a szentmise igeliturgiájához, a bevezető szavaktól (pl. Krisztus Király ünnepén, imahéten, apostolok és szentek ünnepén) a homíliáig (évi terv), s egyéb alkalmakra (imák és továbbképzés). Az utolsó fejezet gyakorlati, irodalmi és segédeszközökre vonatkozó utalásokat tartalmaz. így a kis könyv, bár elsősorban a német nyelvterület igényeit veszi figyelembe, igen hasznos indítékokat nyújthat minden lelkipásztornak. Eke B. Antal Fritz Lobinger; Auf eigenen Füssen: Kirche in Afrika. (A saját lábán megálló afrikai egyház.) Patmos Verlag, Düsseldorf 1976, 120 o. Már megszoktuk, hogy a missziós könyvekben sok a romantika meg a toborozni akarás. Nem egyszer túlságosan ideális színekben rajzolják elénk á missziók jelenét és jövőjét. De ennek a könyvnek nyugodtan adhatnánk ezt a címet: Misszió illúziók nélkül. 88
