Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Hets Aurelián: Fáy Dávid indián misszionárius

nulmányunk színhelyét, Maranhao (ejtsd: Maranyon) államot. A délamerikai spanyol gyarmatokon működő Szerdahelyi Ferenc és Orosz László mellett a portugál koronához tartozó Brazíliában szó van Fáy Dávidról, a Selmecbányái Kayíing Józsefről, a kies gyalu® születésű Szluha Jánosról és a horvátországi természet- és földrajztudós meg csillagász Szentmártonyi Ignácról. Valameny- nyien apostoli lelkülettel hagyták el a külföld előtt akkor ismeretlen hazájukat, és a legprimitívebb törzsek közti térítő munkájukért valamennyien börtönt szenvedtek a „legkeresztényibb király“ országában, Portugáliában. Mindegyikükre áll a mondás, amit a nagy magyar kortárs dél am erikái kutató botanikusról, Henke Tádéról mondott az olasz Malaspina, beutazva spanyol szolgálatban a TűzföldrőI Alaszkáig terjedő partokat: „Miféle nép lehet az, amelynek ilyen fiai vannak?"1

Most csak fáji Fáy Dávidról és munkásságáról beszélünk. Az Abauj megyei Fájban, a mai Magyarország északi csücskén, a család ősi székhelyén született 1721. febr.22-én. A család valamennyi ága akkor már nemzedékeken keresztül a kálvinista vallást követte. A kis Dávidot születésekor édesapja még protestáns lelkésznek szánta. Apját, Gábort egy morva jezsuita a pozsonyi ország- gyűlésen térítette át a katolikus hitre, de édesanyját, Koós Mária Zsuzsannát csak fia áldozata és missziós tevékenysége hozta a katolikus egyházba.

Alsóbbfokú iskoláit a jezsuiták híres nagyszombati Seminanium Marianum- ában kezdte, majd 1736-ban a rend bécsi újoncházába került. A novlciátus elvégzése után Szakolcán folytatta a humanista tanulmányokat, majd Nagyszombatban végezte a három éves bölcseleti tanfolyamot. Ezután Sopronban és Győrött az alsóbb osztályokban tanított, majd a világszerte kipróbált „Ratio Educationis“ szerint Nagyszombatban poézist adott elő.

Életrajzírója, P. Kayling úgy véli, hogy tanárkodási idejének megrövidítése a rokonok kérésének köszönhető. Ismét Becsbe kerül a teológiai tanulmányok elvégzésére. De ott annyira legyöngült egyébként is mindenre kényes egészsége, hogy a teológia befejezésére áthelyezték a kassai főiskolára. A hazai levegő és a szülőföld közelsége oly jó hatással volt rá, hogy tanulmányainak teljes befejezése előtt még föl is szentelték. Első miséje nagy ünnepélyességgel szülőföldjén folyt le. De édesanyja ekkor is hajthatatlan maradt. A szentelés után az apa hamarosan meghalt. Ekkor a fiatal pap heroikus cselekedetre határozta el magát. A jezsuita iskolákban színdarabok és előadások témáját gyakran merítették a tengerentúli missziók hősi életéből, mert ezeknek az előadásoknak fő célja a lelkes, optimista, eredményes életre való nevelés. „Az etikus vagy morális hérosz, a mártír vagy önfeláldozó misszionárius, aki legyőzi a sátán hatalmát, önmagán arat elsősorban győzelmet, de győz a világ felett is, és örök életet szerez magának.“ Csak 1740—1772 között a rend 12 gimnáziumában 621 különböző ilyen színdarabot adtak elő.2 A licenciátusi és doktori cím megszerzésekor rendezett viták is igen sokszor merítettek a misz- sziók életéből. Fáy lelkében megért a gondolat, hogy a missziókban eltöltendő életét ajánlja fel Krisztusnak anyja kátólizálásáért.

46