Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Béky Gellért: A keresztény részvétele a világmisszióban
A szeretet leleményes A világiak egyik másfajta, modern részvétele a missziós munkában az ún. „part-time“ (részbeni, szabadidős) segítés. Sok országban vannak már olyan szervezetek, amelyek lehetővé teszik az önkéntes, nagylelkű vállalkozóknak (orvosoknak, tanítóknak, kétkezi munkásoknak, ápolónővéreknek stb.) a misz- szióban való tevékeny közreműködést. Ezek egy bizonyos időre (egy vagy több évre) kimennek a misszióba és a kórházakban, iskolákban, a mezőgazdaságban, építészetben, vagy ahol éppen kell, hasznosítják magukat mint orvos, tanító, ács, építész, agronómus, mérnök. Már a régi francia kanadai misszióban ott találjuk az ún. „donné“-kat, akik nem pénzért, hanem önként mentek ki a missziókba. Nagyon hathatós fajtája a missziók segítésének az anyagi, pénzbeli támogatás is. Ma már nemzetközi vonalon álló, kitűnően megszervezett missziós szervezetek gondoskodnak a missziók anyagi támogatásáról. Az ide beküldött pénzadomány, anyagi hozzájárulás egész biztosan jó kezekbe kerül, és nagy hasznára van a misszióknak. A missziós személyzet eltartása, templomok, iskolák, kórházak és egyéb szükséges és hasznos fölszerelés köszönheti ezeknek a szervezeteknek létezését és zavartalan, eredményes működését. Említenünk sem kell, hogy sok világi dolgozik ezekben a nemzeti vagy nemzetközi missziós szervezetekben. Sok olyan világi hivő van, aki összerakott, összekuporgatott filléreivel, nem egyszer jó summás összegekkel támogatja rendszeresen a távoli missziók munkáját. Matt Talbot, az ír munkás, akinek boldoggá avatása folyamatban van, szerény béréből erre adakozott legszívesebben. Ismét mások személyes kapcsolataikat hasznosítják a közvetlen segítésre: pap vagy nővér ismerőseiknek küldenek könyveket, orvosságot, kerékpárt, sőt autót stb. Vannak, akik ritka bélyegsorozatokkal örvendeztetik meg a misszióban dolgozókat. Magam is többször tapasztaltam már Japánban, mennyi örömet és jóbarátot lehet szerezni az ilyen szép emlékbélyegekkel a keresztények és nemkeresztények so raii ban. Ha szeretjük a missziókat és becsüljük az ott dolgozó papokat és nővéreket, nem kell sokat törnünk a fejünket, hogy s mint segíthetjük gyakorlatban az Isten országát. A szeretet leleményes, a nagylelkűség a legjobb tanácsadó. Az is nagy segítség lehet nem egy misszionárius számára, ha levelezünk velük, (illetőleg írunk nekik, azt sem véve rossz néven, ha nincs idejük a válaszra. Sok vigasztalást, felelősségtudatot, kezdeményező, ösztönző erőt merített már nem egy hithirdető, kedves nővér az ilyen messziről jövő levelekből. Kis Szent Teréz is levelezett két misszionáriussal. Az Is jó gyakorlati módja lehet a bekapcsolódásnak a missziós munkába, hogy magunk vagy összeáHva többen fizetjük egy-egy misszionáriusnak az utat, hogy néha-néha hazamehessen kipihenni magát. Csak aki a misszióban dolgozik, az érzi (főleg ha elmaradott, idegen terepen, az európai beállítottsággal 43
