Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Béky Gellért: A keresztény részvétele a világmisszióban

teljesen ellenkező környezetben kell dolgoznia), mit jelent az tilyen kikapcso­lódás testileg és lelkileg az embernek. Nem egy ország püspöki kara (pl. a nyugatnémet is) önkéntesen magára vállalja ezeket a költségeket. A szerzetes- rendek is nagylelkűen gondoskodnak tagjaikról e téren. Mégis nem kevés azok­nak a misszionáriusoknak a száma, akik mögött se pénzes rokonok nem állnak, se megértő, nagylelkű hátország. Mondanunk sem kell: csak akkor tudunk és fogunk is tenni valami érdem­legeset a missziókért, ha ismerjük őket és valóban érdeklődünk irántuk. Szük­séges tehát, hogy valamennyire „beleolvassuk" magunkat a missziós iroda­lomba, támogassuk a missziós folyóiratokat, sajtótermékeket. Sokszor láttam már itt Japánban, milyen nagy különbségek lehetnek az egyes országok között missziós öntudat és érdeklődés szempontjából. A belgák, hollandok, franciák, Írek, lengyelek pl. híresek missziós érzületükről és a missziókért hozott cso­dálatos áldozataikról. A missziók története fényesen igazolja a tételt: kevés olyan hathatós esz­köz van egy alvó keresztény ország és nép felrázására, új erőre kapására, mint a missziós lelkűiét, a missziós érzület ébren tartása, fellángolása. Az a keresztény nép, amely nem törődik a missziókkal, amelynek sem igénye, sem ismeretei nincsenek a missziókkal kapcsolatban, nem igen fog aktív katoliku­sokat, szenteket adni az Egyháznak. Legalább is korunkban nem. Nem annyira az a fontos, mit teszünk a missziókért, mint inkább az a misz- sziós felelősségérzet és az Isten országa iránti szeretet, amely sarkall ben­nünket a gyakorlati közreműködésre. Csak az a katolikus a szó szoros értel­mében, aki gondolkodásában és cselekedeteiben egyaránt „missziós“ érzelmű. Hiszen a „katolikus“ szó „egyetemeset jelent. Egy ilyen tipikusan missziós gondolkozást és beállítottságú családból született például korunk egyik leg­nagyobb missziós társulatának alapítója, a nemrég boldoggá avatott Arnold Janssen, az Isteni Ige Társaságának büszkesége. A mindenséget mozgató igazi hatalom Utoljára — de legkevésbé sem utolsó sorban — meg kell említenünk az imádságot és az áldozatot. A „Jöjjön el a Te országod!“ aprópénzre váltósát a mindennapi életben. Furcsa dolog is volna, ha pl. valaki egész életén át buz­gón limádkozná a Miatyánkot, s közben soha eszébe se jutna a missziókért, a missziós szándékokért imádkozni! Egy japán szemlélődő nővér mondta nekem egyszer az imádságról: az imád­ság mozgatja igazán a mindenséget. Azért van, mozog minden, azért van a helyén és van rendben ez a világmindenség, mert vannak még, akik imádkoz­nak! Mennyi igazság van ennek az egyszerű apácának a szavaiban! ö csak imádkozni és szenvedni tud a misszió sikeréért. Szinte egész életét a konyhá­ban meg egyéb házi munkában éli le. Mégis nagyhatalmat jelent ez a csendes, 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom