Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Béky Gellért: A keresztény részvétele a világmisszióban

keresztény ő is! Litvánia is a mi Hedvigünknek köszönheti kereszténységét. Csak azzal a feltétellel ment ui. férjhez a litvánok fejedelméhez, hogy az fölveszi a kereszténységet.

Etiópia (Abesszínia) is jó példa a világiak missziós lelkűletére. Egy kalóz- banda elfogott egy egyiptomi hajót; utasait legyilkolták. Mindössze két ifjú menekült meg a mészárlástói; őket eladták rabszolgának Etiópia királyának. Később, amikor már hűségükkel és tudásúikkal kiérdemelték az uralkodó megbecsülését és némi befolyásuk is volt már az udvarnál, misszionáriusokat kértek Egyiptomból, hogy Etiópia is megismerje az evangéliumot.

Az is ismeretes, mekkora szerepük volt a japán keresztényeknek a 16—17. században a kereszténység terjedésében. Takayama Ukon, a kiváló katona és dajmjó, számtalan neves kortársát vezette a keresztkúthoz. De nemcsak az előkelők között buzgólkodott: megszámlálhatatlan paraszt és szamuráj is az ő közvetítésének köszönhette a hit kegyeimét. A 16. század legkiemelkedőbb női alakja kétségtelenül Hoszokava Grácia Tamako volt Japánban. Még ma is a legnagyobbak között emlegetik a japán történetírók. Nos, ez a nemes úrnő saját buzgóságán kívül egyik udvarhölgyének, Kijohara Máriának, köszönhette hitét. A lány már akkor megismertette vele a kereszténységet, mikor még ő maga csak hitjelölt volt. Tárnákét ő is keresztelte meg, mivel a magasrangú úrnőnek szigorúan tilos volt elhagyni a házat, s mert a sógun kemény rendelettel megtiltotta az előkelő japánoknak a keresztség fölvételét.

Legszebb példát talán Korea szolgáltatja a „laikus“ apostolkodásra. Korea szinte az egyetlen ország Ázsiában, ahol nem a misszionáriusok kezdeményezése volt az első keresztény közösség. Néhány állami hivatalnok ui. az akkor nagy tekintélynek örvendő kínai nyelvű könyvek között keresztény könyvekre bukkant. Meglepetve kezdték tanulmányozni a számukra szokatlan és ismeretlen tanítást. Annyira megtetszett nekik, hogy másokat is beavattak a „titokba“. S mikor már kioktatták őket is a keresztény tanításban, s gyakorlatilag is megpróbálták a keresztény elveket az életbe átültetni, akkor hívtak papot, hogy keresztelné meg őket. Az is világos volt előttük, hogy csak pap tudja bemutatni a szentmiseáldozatot. Nagy volt az első misszionáriusok meglepetése, amikor szinte mindent készen találtak már az Egyház megalapozásához. S hogy mennyire nem csak felületes divathullám volt ez a koreai kaland, mi sem mutatja jobban, mint a koreai keresztények hősies kitartása a múlt századi véres üldözések alatt. Még a japán keresztényüldözők nagymestere, a hírhedt Inoue is készségesen elismerte, hogy a koreai keresztényekkel, főleg a nőkkel, nem sok sikere volt.

Ez az apostoli, a misszionárius lélek első tulajdonsága: bizonyságot tenni az evangéliumról, az ingyen kapott remény ajándékáról, mindenütt és mindenkor, ahol és amikor csak kapu nyílik a bemenetelre. Nem propagandáról, hangos házalásról van itt szó, hanem csak egyszerűen az őszinte, meggyőződéses „tanúság“-ról. .

42