Szolgálat 37. (1978)
Könyvszemle - A II. Vatikáni Zsinat tanítása (Szabó F.)
KÖNYVSZEMLE A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázata és okmányai. Szent István Társulat, Budapest 1975, 589 o. Budapesten megjelent a II. vatikáni zsinat valamennyi okmányának új magyar fordítása szakszerű bevezetéssel ill. kommentárokkal. A kötetet szerkesztette Dr. Cserháti József pécsi és Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök. A Zsinat befejezésének 10. évfordulójára szánták a kiadványt — ez egyben a jubileumi Szentév is volt —. de bizonyára technikai okokból — nyomdai átfutás stb. — csak 1977 őszére hagyta el a nyomdát. Igaz, a Szent István Társulat a zsinati okmányok nagyrészét megjelentette külön füzetekben; de azon túl, hogy három okmány fordítása hiányzott, a megjelent dokumentumok fordítása sok kívánni valót hagyott maga után tartalmi hűség és magyar stílus szempontjából; továbbá hiányoztak a bevezető-magyarázó jegyzetek is. A mostani kiadás mindezeket a hiányosságokat pótolja. Sót örömmel látjuk, hogy a kötet függelékeként megjelentették VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának magyar fordítását is. Az előszót a szerkesztő megyésfőpásztorok írták. Ebben olvassuk: „Magyarázó kommentárjaink a zsinat tanítását elméleti-teológiai, gyakorlati-lelkipásztori és spirituális szintézisben mutatják be . . . Értelmi, elméleti áthatolással a szó teljes értelmében teológiát művelünk, a gyakorlati megvalósítások keresésével az új pasztorációs utak megnyitása felé mutatunk, és az egyéni lelkiélet, az egyén és a közösség mai üdvösség! keresésére és nyugtalanságára is szeretnénk választ adni.“ Cserháti József Bevezetése összefoglaló áttekintést ad a zsinati dokumentumokról és a zsinati teológiáról, ezen belül is az uralkodó ekkleziológiai szempontokra mutat rá. Itt mindjárt megjegyezzük: az előszó és a bevezetés olvasásakor meglepett bennünket az a tény, hogy a II. Vatikáni Zsinatot kissé egyoldalúan „János pápa zsinatjának“ mutatják be. Kétségkívül, — Garonne bíboros ötletes megjegyzésével élve —, a Zsinat nem nyílt volna meg, XXIII. János pápa nélkül, de ugyanakkor nem folyt volna le sikeresen VI. Pál pápa nélkül. Mielőtt a kommentárokhoz fűznénk néhány megjegyzést, felsoroljuk a kiváló munkatársak nevét: Bán Endre, Farkas Lajos, Goják János, Hevenesi János, Horváth Lajos, Horváth Lóránt, Kelemen Vendel, Keresztes Szilárd, Kovács József, Lórincz Imre, Mészáros Károly (neki köszönhető a dokumentumok konkordanciája), Seregély István, Sólymos Szilveszter, Szabó Gyula, Szalai János, Várnagy Antal. Az „équipe“ valóban remek munkát végzett. A dokumentumok jelentőségének megfelelően hosszabb-rövidebb tanulmányok előzik meg az egyes zsinati konstitúciókat, dekrétumokat, nyilatkozatokat. Általában felvázolják az okmányok genezisét, az előmunkálatoktól, kezdve a szkémák megvitatásán keresztül a végső szavazásokig. (Ez utóbbinál itt-ott hiányosságokat találunk, sőt az „Inter mirifica“ kezdetű határozat szavazási adatai tévesek.) A kommentárok elhelyezik a teológia ill. az egyháztörténet keretében a dokumentumokat: pl. visszapillantás a liturgikus mozgalom történetére, régi papi eszmény, ökumenizmus története, egyház és világ múltbeli kapcsolata ... A legújabb idegen nyelvű kommentárok fel- használásával összefoglalják a zsinat teológiai, lelkipásztori és lelkiség! tanítását, rámutatva az egyes okmányok közötti összefüggésekre is. Majd jelzik a zsinati döntések gyakorlati megvalósításait (pl. liturgikus reform, püspöki szinódus vagy titkárságok, bizottságok működése), illetve megemlítik a Zsinat után kiadott fontosabb pápai dokumentumokat. A kommentárok a magyar teológiára jellemző mérsékelt nyitottéágről, kiegyensúlyozottságról tanúskodnak. Lelkipásztori kérdésekről írva rámutatnak bizonyos lemaradásokra, tennivalókra. A Zsinat két legfontosabb konstitúciója, a „Lumen gentium“ és a 88
