Szolgálat 37. (1978)

Eszmék és események - Húsvét felé (Giny Kranenburg)

jahvista hit földrajzi és történelmi ősforrásánál. Megújulva hitében és külde­tésében majd visszatér az északi királyságba, mert hiszen a próféta működési helye az emberek világa. C) Olvasmányunknak van egy árnyoldala és egy fényoldala. Sötét, negatív témája az ember elcsüggedése, szorongása, konkrétebben szólva a próféta emberi korlátoltsága, emberi megrémülése attól, hogy fáradhatatlanul próbál­kozzék, és hogy az isten számtalan lehetőséggel rendelkezik. LMés nem legen­dás hős, mint talán Sámson, hanem magunkfajta ember; mint az ószövetség úgyszólván valamennyi nagy embere, ismeri a hivatáskrízist. Az elbeszélés nagyon szemléletesen érzékelteti ezt a válságot: a Baal papjain azelőtt aratott kármeíhegyi diadal szertefoszlik, ha a borókafenyő szemszögéből nézzük. Hova lett az Isten? Az Istenbe vetett hit nem annyira készen adott igazság, mint inkább (néha keservesen) megélt igazság. — Az olvasmány fényoldala az Is­ten kegyelme. Mi a kegyelem? Istentől felkínált út, amelyen bizalommal meg kell indulnunk, elszakadva a borókafenyőtől. A kegyelem Isten erőt adó kenye­re, a „kenyér" szót teljes sokrétű jelentésében véve. (Nem véletlen, hogy a 19. évközi vasárnap Liturgiája ezt a szakaszt összefüggésbe állítja Jézus eu­charisztikus beszédével. Ennek az előképi értelmezésnek mélyre nyúló gyöke­rei vannak a keresztény hagyományban, magában a trienti zsinat tanításában is.) A kegyelem Isten megjelenése a Hóreb hegyén: nem a viharban, nem a földrengésben, nem a villámban, hanem a lágy szellőben. Nagy Ferenc HÚSVÉT FELÉ Beszélgettünk. Szavakról, fogalmakról, amelyek néha feltűnnek, és egy időre mintha alaptémáját adnák életünknek. Észre sem vettem, amikor kicsú­szott a számon: „... és a feneketlen, sötét veremből pusztaság lesz ..." Mit is mondtam? Hogyan jutott ez eszembe? A sötét verem, a feneketlen gödör — igen, ez jól ismert fogalom, de a pusztaság . . . ? Igaz, hogy a puszta képe gyakran felbukkan, amióta Isten vándorló népéről beszélünk, de számomra soha semmit sem jelentett. Miért >is kapcsolódott egyszerre a meghitt, jól ismert veremhez? A gondolat nem hagyott nyugtot. Mit is jelent a verem? Mi is az a puszta? Húsvét lett, mire megtaláltam a feleletet. A verem nagyon szűk; a verem feneketlenül mély. A sötétség áthatolhatat­lan, a mélységet fölmérni képtelenség. Sűrű, sötét, ismeretlen anyag örvény­lik a mélyben. Kezünk vakon tapogatózik — nem ismeri föl, mi az, amit meg­ragadott. Merni kell, meríteni, szüntelenül. Ki kell merni a sötét'iszapot ... ki kell üríteni a gödröt! 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom