Szolgálat 37. (1978)
Eszmék és események - Liturgia és katekézis (Medvigy Mihály)
ton korából felújított válaszos zsoltárok gyakorlata. Mulasztást követnek el a lelkipásztorok, ha a miseolvasmányos könyvben található válaszos zsoltárokat elhagyják, vagy semleges tölteléknek tekintve egyéb énekkel helyettesítik. Még az engedélyezett, de kezdeti átmenetnek szánt „típus-zsoltárok“ sem pótolják azt, ami nagy gonddal összeválogatva, éppen az elhangzott olvasmány imádságos, elmélkedő elmélyítésének van tervezve. Az is hiba, ha — rövidítés kedvéért — elhagyatja a miséző a vasárnapi első olvasmányt, noha az legtöbbnyire rá van az evangéliumra hangolva, és beszédesen tanítja ó- és újszövetség egybetartozását. Ha a „lelkipásztori ok“ igazán fennforog, inkább a szentleckét hagyjuk el! Hittan és imádságpedagógia a liturgiában A miseliturgia szövegei továbbá az olvasmányoktól eltekintve is közölnek, mégpedig életszerűen, gyakorlatilag, imádságba foglalva közölnek hittani ismereteket: kiváltképp az ünnepek prefációi. Persze nem terjengősen, hanem klasszikus tömörséggel. A lelkipásztor jól teszi, ha a felajánló könyörgés végeztével a hívekhez fordul, és a szükséges néhány mondattal előre feloldja a prefációban foglalt tanítást, — ha ugyan már a homíliában nem tette meg. Egyébként most, felajánlás után van az elbocsátásig utoljára alkalmunk az ilyen „formabontásra“, amikor a hívekhez saját szavainkkal szólhatunk. E tekintetben csak a kisgyermekek számára mondott mise a kivétel, ám ezek a „gyermekmisék“ nem vasárnapokra vagy ünnepekre, és nem is az egész hivőközösség elé valók. Vasárnapról vasárnapra váltogassuk a négy misekánon mondását! így ez a fontos tanításokat tartalmazó központi rész is figyelmet keltő változatossággal hangzik majd el. Nálunk Magyarországon a templomba járó hívek túlnyomó többsége olyan jó oktatásban részesült a bibliai történetekből, hogy nehézség nélkül érteni és élvezni tudja a negyedik áldozatbemutató hálaimádságot is. Az ágazatos hittanítás mellett sokat tesz a liturgia a helyes imádkozásra való nevelés terén is. A kereszténység nem magánügy, hanem lényegesen közösségi vallás. Az igazi keresztény imádkozás is a közös imádság. Krisztus Urunk ilyenre tanított a Miatyánkban. A keresztény lelkűiét hiányosságára vall, ha valaki nem szeret másokkal együtt imádkozni. A liturgia az együtt- imádkozás nagyszerű iskolája. De elsajátítja belőle az ember azt is, hogy a kérő imádságnál előbbre való a dicsőítés, a hálaadás és az engesztelési csupa olyan mondanivaló, amire az átlag-hivőnek jóformán még szókincse se lenne a liturgia nélkül. A kérések előterjesztése tekintetében pedig itt szokja meg, hogy előbbre valók a lelki javak a földieknél, a közösségiek az egyénieknél. A liturgia keresztény közösségtudatra nevel De a liturgia legnagyobb tanítása az, hogy mi keresztények testvéri közösség vagyunk, és ezt a családias egybetartozást ki is tudja, alakítani belőlünk. Amikor a lelkipásztor megnyitja az összejövetelt, és a jelenlévők felé fordulva kitárt karral az apostoli köszöntéssel üdvözli őket, máris testvéri közösséget 72
