Szolgálat 37. (1978)

Eszmék és események - Liturgia és katekézis (Medvigy Mihály)

hagy megosszuk szenvedésüket? Velük vagyunk-e? Vagy a büszkék közül valók vagyunk, akik elmennek mellettük, néznek és nem tudnak látni. Jézus újból elesik. Hányszor szedtünk föl embereket az utcáról, akik addig úgy éltek, mint az állatok, és úgy szeretnének meghalni, miint az angyalok. Ott vagyunk-e, hogy fölemeljük őket? Itt, a ti országotokban, látjátok-e az embe­reket, amint ott ülnek a parkban, egyszál magukban, szeretet híján, gondozás híján, nyomorultul. Azt mondjuk rájuk: részegesek. Nem bánom. Ez Jézus, aki­nek a kezedre van szüksége, hogy letörölje azt az arcot. Ott vagy-e, hogy meg­tedd, vagy elmégy mellettük? Jézus ismét leroskadt, érted és értem. Megfosztották ruháitól. Ma a kis gyermeket születése előtt megfosztják a szeretettől. Meg kell halnia, mert mi nem kívánjuk ezt a gyermeket. Mezítelenül kell járnia, mert nem kívánjuk. És Jézus elfogadta ezt a szörnyű szenvedést. A meg nem született gyermek azért fogadja el a rettenetes szenvedést, mert nincs választása. De nekem van vá­lasztásom, hogy kívánjam, hogy szeressem, hogy megtartsam. A fivéremet, a nővéremet. A keresztre feszített Jézus. Hány fizikailag vagy elmebelileg fogyatékos ember — fiatal is — tölti meg a kórházakat! És hányán vannak a saját ottho­nunkban? Legalább meglátogatjuk őket? Elmegyünk valamikor is, hogy megosz- szuk velük ezt a keresztre feszítést? Van tudomásunk erről? Hisz Jézus azt mondta: Ha tanítványaim akartok lenni, vegyétek föl a keresztet és kövesse­tek. És ezt úgy értette, hogy vegyük föl a keresztet és adjunk enni neki a szegényben, ruházzuk a mezítelenben, vegyük be a házunkba, az otthonunkba, és fogadjuk magunkénak. Induljunk hát neki a keresztét állomásainak bátran és nagy örömmel, mert mienk Jézus a szentáldozásban. Mienk Jézus, az élet kenyere, hogy életet ad­jon, hogy erőt adjon, hogy erőnk legyen, mert az ő öröme a mi erősségünk és az ő szenvedése az erőnk. Nélküle semmit sem cselekedhetünk. Ti fiatalok, akik tele vagytok szeretettel és erővel, ne pazaroljátok energiá­tokat haszontalan dolgokra. Nézzetek és lássatok. Nézzétek és lássátok meg fivéreteket és nővéreteket. Nemcsak ebben az országban. Nemcsak az ottho­notokban. Nézzetek és lássatok. Mindenütt vannak rátok tekintő éhes embe­rek. Vannak rátok tekintő mezítelenek. Vannak rátok tekintő otthontalanok. Ne fordítsatok hátat a szegényeknek, mert ők a Krisztus. LITURGIA ÉS KATEKÉZIS Bármennyire is tagadni szeretnők, el kell ismernünk, hogy mi, mai keresz­tények egy mindinkább elkereszténytelenedő vagy legalábbis elközömbösödő társadalomban élünk. Az Egyháznak égetően fontos feladata most egyrészt a hithirdetés — nemzetközi szóval „evangelizáció“ — a kívülállók között, akik még nem ismerték fel Jézus Krisztus személyiségének és a megváltás öröm­69

Next

/
Oldalképek
Tartalom