Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Rácz Imre: A kérügma teológiája és jelentősége lelkipásztorkodásunkban

küldetésében válik valóra. Szt. Pál magát illetőleg a Krisztustól kapott közvetlen kinyilatkoztatásra s küldetésre hivatkozik. De az apostoli kérügmában nemcsak közvetve, tehát a küldetés alapján van jelen Krisztus; közvetlenül is hatékony, amennyiben hirdetőit erővel ruházza föl, csodákkal kíséri és hitelesíti, tehát mindenben együtt működik velük.

Az apostoli kérügma tartalma az evangélium, az örömhír, a „bazileia tu theú", Isten országának közelsége, amellyel szoros kapcsolatban áll a felhívás a Krisztushoz való megtérésre. Végül is Krisztus minden kérügma központi tárgya; keresztjében, feltámadásában és az idők végén történő eljövetelében az üdvösség ténye minden hívőnek valósággá válik. Az üdvösség meghirdetése az apostoM prédikációban sokszor állandó formulákban, megszilárdult kifejezésekben történik, mint pl. 1Kor 15 elején. Ez a paradoszisz (szóbeli hagyomány) teszi ki a kérügma normát alkotó magvát.

Ahogy Jézus maga Isten országáról és uralmáról úgy beszélt, hogy máris jelen van a hívők között, ugyanígy az apostoli kérügma nem csupán az üdvösség elmúlt eseményeit ismételgeti, hanem úgy említi őket, hogy bennük Krisztus misztériuma nyilatkozik meg és válik hatásosan jelen valósággá. Miután az apostoli igehirdetés első hallgatói zsidók és pogányok voltak, hozzájuk fordult elsősorban a kérügma, mint misszionáló prédikáció. De az első keresztény gyülekezetekhez Is szólt, amelyekben a környezet befolyása alatt a krisztusi hit állandó veszélyben forgott. Nem volt tehát elég sem itt, sem az apostolok utáni fiatal egyházban a csupán tanító-figyelmeztető igehirdetés, hanem szükség volt a kérügma elsődleges, továbbható missziós használatára. Pál apostol szükségét érezte, hogy komolyan kérdezze korintusi híveitől: „Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, hogyan állítják néhányan közüle- tek, hogy nincs feltámadás?" (iKor 15,12)

Ebből az újszövetségi áttekintésből láthatjuk, hogy a kérügma mind a tény- közlés, mind pedig a homolog í a (együttértés, megváltás) fogalmát magában foglalja. Következésképpen tanító és követelő jelleggel lép fel, megtérésre hív, hitet fakaszt és üdvösséget támaszt.

Karl Rahner közismerten bonyolult nyelvén mindezt így foglalja össze: „A kérügma Isten szavának tényleges hirdetése az Egyházban az Istentől meghatalmazott, tanúságtevő igehirdető által. Éspedig úgy, hogy amikor ő a Lélek erejében, hitel, reménnyel és szeretettel elmondja ezt a szót, mint az üdvösség evangéliumi felkínálását és mint kötelező és irányító erőt, akkor az, amit kimond (a szó, amelyben maga Isten mondja ki magát az embernek), meg is jelenik, olyan jelenléttel, amely „most" jelenvalóvá teszi a maga módján a Krisztusban megnyilvánult, kezdete és vége szerint távoli üdvösségtörténetet, úgyhogy a hallgató ugyanabban a Lélekben hittel és szeretettel el tudja fogadni a mondottakat és hallottakat, mint a szóban eseménnyé testesült valóságot... Ahol csak fontolgatva beszélünk a hit valóságé ró I (tehát a tudományos teológiában, fundamentális teológiában, vallástudományban stb.), ott nincsen kérügma. De az ilyen beszédnek is meg kell őriznie szolgáló viszonyát a kérüg13