Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Életfeladatunk, az evangelizálás
valósulhat meg, amivel folyvást megtagadjuk önzésünk szolgálni nem akaró restségét. Krisztus Urunk a szeretetben jelölte meg követőinek megkülönböztető jelvényét, tanítványainak sajátos, a mennyek országát megvalósító tanúságtételét. Ez a szeretet ma környezetünk haladásának, fejlődésének, szabadságának a szolgálata. Krisztus Urunk megváltó kereszthalála nemcsak a szentmiseáldo- zatban, hanem tanítványainak keresztet hordozó életében is jelen van a világban. Ez a kereszt ma nem utolsó sorban az áldozatos fáradozás annak érdekében, hogy környezetünk emberibb módon élhessen. Az utolsó két püspöki szinódus előkészítésében különösen a fejlődésre szoruló világrészek, tehát Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egyházai sürgették az apostoli tanúságtétel és kegyelemközvetítés korszerű jellegét. Nem szolgálja igazán az Isten igéjét az olyan ember, mondották, aki kihúzza magát az emberiség fejlesztésére világszerte folyó munkából. A tanúságtétel csak akkor hatásos, ha azok, akik kívül állnak, felismerhetik a jelentését; azért az áldozatos szeretet csak akkor lesz hatásos az evangélium terjesztésében, ha azt adja embertársunknak, amit ő hasznosnak, szükségesnek érez. A tanúságtétel és a keresztet vállaló szeretet új, ma időszerű jellegét emeljük ki, mikor az apostoli működést az „evangelizálás" szóval fejezzük ki, ezzel is hangsúlyozva: az isteni Mester szolgálata megkívánja, hogy ne csak az embereket tegyük tanítványává, hanem magát az emberi élet színhelyét, a világot formáljuk az evangélium követelményei szerint. Ki az apostol? Az Atyának egyetlen Fia van, az egyszülött Fiúisten; de mindnyájan Isten fiává váltunk, amennyiben Krisztus testének tagja vagyunk, és Jézus bennünk lakó Lelke felfakasztja szívünkből a megszólítást: Atyánk! Ugyanígy mondhatjuk, hogy az Atyának egyetlen „küldötte“, „apostola“ van, Krisztus; de mindnyájan apostolok vagyunk, amennyiben Krisztus életében részesedve az ő jelenlétét hordozzuk a világban. Az Újszövetség szerint a teljes szívvel hivő ember Krisztus tanítványává válik. De a „tanítvány“ szó a Szentírás nyelvén nemcsak azt jelenti, hogy valaki elfogadja egy más gondolkodó elméleteit, hanem azt is, hogy személyes kapcsolatba lép mesterével, megosztja sorsát, szolgál neki, meghosszabbítja tanító jelenlétét a térben és az időben. Aki Krisztus tanítványa, az nem tétlen nézője a Mester életművének, amellyel kinyilatkoztatja az Atyát az embereknek, és továbbadja nekik a tanítást, amelyet az Atyától kapott. Nem mehetünk tehát élő hittel Krisztus felé anélkül, hogy Krisztus fényességét ne vigyük az emberek felé. Mindannyian szenvedünk; ha Krisztussal szenvedünk, kudarcaink és fájdalmaink Krisztus keresztjével együtt viszik az evangéliumot a világba. Akár akarjuk, akár nem, mindennapi életünk építi erkölcsi személyiségünket; ha Krisztus szerint élünk, életformánk tanúságot tesz az evangélium ereje mellett. Akarva sem tudnánk elrejteni, milyen meggyőződés vezeti életünket; ha valaki kérdezi, mi az alapja 10
