Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Életfeladatunk, az evangelizálás
zátettek volna valamit Krisztus művéhez, hanem Krisztus életében részesedve közvetítették, környezetük javára jelenlevővé tették az egy Krisztus üdvözítő lelkű letét. De ha meg is valósul Krisztus misztikus testében az evangélium üdvözítő terjesztésének mind a három dimenziója, mégis megvan az okunk arra, hogy katolikus életünkben bizonyos fejlődést sürgessünk az apostolkodás teljesebb, korszerűbb felfogása, felé. A két püspöki szinódus irodalmából kiviláglik, hogy az Egyház közvéleménye két vonalon érzi a fejlődést szükségesnek. Az egyik az elmélet vonala. Sajnos gyakran úgy gondolkodunk teológiánkról, az egyházi szónoklatról, a hittantanításról, az Egyház hitterjesztő munkálkodásáról, mintha csak oktató, informáló, véleményt irányító, tudományos tevékenység volna, és a tanúságtétel és a kegyelem közvetítése csak szükséges „ráadás“, külső kiegészítő járulék lenne. Ez ellen a túlzottan analitikus szemléletmód ellen védekezik ösztönszerűen a hit nyelvének fejlődése, mikor új szót keres az evangélium teljes, szervesen egységes szolgálatának megjelölésére. Az „evangelizálás“ szó hangsúlyozza, hogy hitünk terjesztéséhez és fejlesztéséhez hozzátartozik nemcsak a szó, hanem a tanúságtétel is, meg a szentségi élet is, amely által a kegyelem belép az életünkbe. Világos, hogy itt a „szentség" szót tágabb, a II. vatikáni zsinat óta egyre terjedő jelentésében használjuk: „szentség“ a Krisztussal való, az Egyházban megvalósuló belső és külső kapcsolatunk, amely kimutatja és egyre gyarapítja a Szentlélek jelenlétét életünkben. A hét szentség tehát Krisztus és az Egyház „ős-szentségé- nek“ hét kiváltságos, kiemelkedő csomópontja. A másik vonal, amelyen a mai katolikus gondolkozás fejlődést kíván, az evangéliumot terjesztő tanúságtétel és a kegyelemszerző tevékenység korszerűbb konkrét megnyilvánulása. Korunkat három változás jellemzi: a természettudományok és a technika rendkívüli haladása; a társadalom új struktúrája, amelyben minden ember részesedik a a közösség életének irányításában; végre az emberiség történelmének egységesedése, amely abban áll, hogy a közlekedési viszonyok rendkívüli javulása folytán minden eseménynek világszerte hatása van. Ez a hármas változás lehetővé tette, hogy az emberiség életviszonyai gyökeresen megváltozhassanak: a jövőben az egyes embercsoportok sokkal nagyobb mértékben részesülhetnek azokból a javakból, amikre szükségük van; mélyebb, teljesebb, minden ember számára hozzáférhető művelődést termelhetnek ki; igazságosabb társadalmi rendet teremthetnek. Ez a lehetőség kötelező feladatot is ró különösen a hivő emberre. Mi, akik a teremtő Isten fiának tudjuk magunkat, nem tagadhatjuk meg közreműködésünket a teremtés fejlesztésében; akik Krisztusban minden embernek testvére vagyunk, nem zárkózhatunk el az elől, hogy szolgáljuk testvéreink haladását, fejlődését, felszabadulását. Ez a szolgálat a keresztény szeretet mai megnyilvánulása: nemcsak alamizsnát adunk abból amink van, hanem segítjük a felebarátunkat, hogy megszerezze azt, amink nincs. Világos dolog, hogy ez a szolgálat csak terhes, áldozatos küzdelem által 9
