Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Jean-Maria Aubert: A föld sója

I. Űj élet felé Jézus Krisztusban

Nem fejthetjük ki itt Krisztus művének dogmatikai oldalát; csupán arra szorítkozunk, ami az emberi élet újfajta felfogására nézve fontos; az evangéliumi üzenet erkölcsi átütő ereje. Mindenekelőtt emlékeztetnünk kell néhány alapvető igazságra, amelyeket mint az emberélet keresztény fogalmának alapjait a következőkben állandóan föltételezünk.

a) Krisztus művének legfőbb célja, hogy minden embert Isten gyermekévé tegyen, éspedig közösségi keretben. Ezt fejezi ki az Isten Országának eszméje, amelyben minden tag ugyanabból az isteni életből él. Olyan újdonságról van tehát szó, amelyet az ember el sem gondolhat, ha nem ismeri Istennek ezt a kezdeményezését. Mert Istennek ez a hívása arra szólítja föl az embert, hogy emelkedjék felül teremtményi mivoltán, bármilyen nemes ez önmagában, és lépjen sokkal szorosabb, gazdagabb viszonyba Istennel, mint gyermek atyjával: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: az Isten gyermekeinek hívnak minket . . .“ (1Jn 3,1) „Hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében“ (Jn 1, 12).

Az újszövetség sokféle kifejezéssel próbálja jelölni azt, ami valóban az emberi történelem legnagyobb változása: ezt az isteni életet, amelynek kinyilatkoztatása és felkínálása Jézus Krisztusban és őáltala jutott osztályrészünkül, így Szent Pál új teremtésről beszél: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De mindezt Isten viszi végbe . . .“ (2Kor 5,17-18), „csak az új teremtmény" (ér valamit) (Gál 6,15). Ugyanígy Szent János is új születésről beszél: „Ami nem vízből és Lélekből születik, az nem megy be az Isten országába“ (Jn 3,5).

Hogyan valósul meg ez a változás? Isten Lelkének közlésével: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai“ (Róm 8,14; vö. 2Kor 13,13). Vagyis Isten természetében való részvétellel, mint Szent Péter megállapította: „Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek" (1 Pét 1,4). Mivel pedig Isten lényege szerint szeretet, ennek az új születésnek a jele a szeretet Isten iránt és a többi ember iránt, akik ugyanúgy gyermekei: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, az Istentől való és ismeri az Istent" (1Jn 4,7).

De a legszakszerűbben Szent Pál fogalmazta meg Krisztus e művének értelmét, amikor fogadott fiúságról beszél: „A fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa szólítjuk: Abba, Atya!“ (Róm 8,15; vö. Ef 1,5, Gál 4,5).

b) Ez a változás beleszövődik abba, amit az üdvösség történetének nevezünk. Ennek csak akkor van értelme, ha megértjük, mi az emberi, „teremtményi“ valóság, a változásnak a talaja. Az isteni örökbefogadás csak azért lehetséges, mert az ember már mint teremtmény is Isten képe volt, az ó hasonlatosságára teremtve (Tér 1,26). És ennek az igazságnak az alapján

6