Szolgálat 36. (1977)
Az egyház szava - A lelkiismeret (John Henry Newman)
különböző kijelentéseire, főleg az utóbbi években, számos püspöki kar megállapításaira és megbízható teológusok tanítására. Ebben a szövegben csak arra igyekeztünk, hogy a lelkiismeret kialakításának kérdését beleállítsuk korunk körülményeibe, és azokkal a főbb kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekkel híveink itt szembe kerülnek. 56. Próbáltuk kikerülni a legalizmust, és megfontolásaink alapjául Krisztus személyét, az ő tanítását és Lelkét venni. Az igazi keresztény ezért magasan fölébe fog emelkedni ezeknek a minimális követelményeknek, s mélyen behatol abba a birodalomba, amelynek vezére a Lélek és egyedüli törvénye a szeretet. De nem a katolikus egyház elgondolásai ellenére akar odajutni, hanem csakis összhangban vele, miután az Egyház felszabadította őt az előtte álló útra (vö. Un 4,16). A LELKIISMERET* Úgy tűnik tehát, vannak rendkívüli esetek, amikor a lelkiismeret összeütközésbe kerülhet a pápa szavával, és annak ellenére követni kell. Már most ezt az állítást szélesebb alapra szeretném helyezni, amit minden katolikus elismer. Hogy ezt kielégítően megtehessem, a Teremtővel és teremtményével kell kezdenem. Állítom tehát, hogy a Legfelsőbb Lény olyan természetű, amit emberi nyelven erkölcsinek kell mondanunk. Megvan benne az igazságosság, igazság, bölcsesség, szentség, jóakarat és irgalom tulajdonsága. Mindezek természetének örök jellemvonásai, lényének önmagával azonos törvénye. Amikor pedig Teremtővé lett, beleültette ezt a törvényt — vagyis önmagát — minden eszes teremtményének értelmébe. Eszerint az isteni Törvény az erkölcsi igazság szabálya, a helyes és helytelen mércéje, szuverén, változhatatlan, föltétien tekintély emberek és angyalok előtt. E törvénynek az egyéni értelemben való visszatükröződését hívjuk lelkiismeretnek. Bár értelmünk közegén áthatolva törést szenvedhet, nem torzul el annyira, hogy elveszítené az isteni törvény jellegét. Ezért megtartja azt a kiváltságát, hogy engedelmességet követel. Sohasem járhatunk el tehát törvényesen lelkiismeretünk ellenére; mint a 4. late- ráni zsinat mondja: „Quidquid fit contra conscientiam, aedificat ad gehennam“. (Ami a lelkiismeret ellenére történik, a pokol útját kövezi.) * Amikor az I. vatikáni zsinat kimondta a pápa tévedhetetlenségének dogmáját, ez anglikán körökben nagy vihart keltett. Ekkor írta meg Newman (1874. dec. 27-i keltezéssel) híres „levelét“ Norfolk hercegéhez, megmagyarázva, hogyan kell ezt érteni, öt évre rá Newmant bíborossá kreálták. A következőkben némi rövidítéssel ebből a műből közlünk egy fejezetet. Szövegünk alapja Longmans, Green and Co., London 1891-es kiadása: Certain Difficulties felt by Anglicans in Catholic Teaching (II. k. 246—261). 5 65
