Szolgálat 35. (1977)
Könyvszemle - Ideiglenes zsolozsmáskönyv. (V. F. - Sz. J.)
Ideiglenes Zsolozsmáskönyv. (A Liturgia Horarum alapján.) Kézirat gyanánt közreadja a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Budapest 1976, 750 o. A magyar zsolozsmáskönyv előfutára a zsinati liturgikus konstitúció irányelvei szerint a római breviárium nyomán készült. A zsolozsma napi istendicsérete a nap és az élet ritmusát követi. Jelenleg a napi öt hóra: olvasmányos imaóra — reggeli dicséret — napközi imaóra — vecsernye — kompletórium. (Érdekes, hogy a hórák és a részek nevét a könyv hol meghagyja latin formájában: tercia, kantikum, hol lefordítja.) A szövegek mondanivalója segít, hogy a zsolozsma ne csak elvégzendő kötelesség, hanem személyes imánk, mindennapi kenyerünk lehessen. Ezt célozzák a reggeli dicséret és a vecsernye aktuális „fohászai* is, amelyek fordítása a responzóriumokéval együtt jó és sikerült. Megfelelnek a misében a hívők könyörgésének, szolgálják a törekvést, hogy a hivőket is bevonjuk főleg ezeknek a hóráknak imádkozásába. Felhasználhatjuk őket szentmisében is, vagy mintának alkalmi könyörgéseink megfogalmazásához. Pozitívum a liturgikus reformban az olvasmányok körének bővítése: a Szentírás teljesebb köre, a szentatyák, klasszikus egyházi írók, hiteles szentéletrajzok kincstára. A könyv közli a szentírási szakaszok beosztását, a második olvasmányhoz pedig ajánlatokat ad. Ezek közt örömmel látunk néhány modern lelki írót és két magyart is. A törzsrészt a négyhetes zsoltárciklus alkotja. A közös zsolozsmák típusait helykímélés céljából ügyesen összevonták (igaz, néhány részlet feláldozásával, pl. szerzeteseknél, nevelőknél). Sajnálatos a halotti zsolozsma kihagyása. A függelék karácsony, húsvét és pünkösd napjának teljes zsolozsmáját hozza. A Proprlumból csak a vasárnapok és főünnepek Benedictus- és Magnificat-antifónáit és könyörgéseit közlik. így főleg a két nagy liturgikus időszakban (ádvent és nagyböjt) meg a sajátosabb ünnepeken a könyv elég döcögve használható. Szívesen látnánk majd a magyar szentek ünnepein ősi szép emlékeinkből vett szövegeket, himnuszokat, antifónákat (mai fordításban!). — Zsinati engedmény az imaórák átváltása vagy összevonása arra a napszakra eső más liturgiával. Erre nem ad utasítást a könyv, pedig szorgalmazza a hívek bevonását a reggeli dicséreten vagy a vecsernyén. Bele lehetne ezeket építeni a szentmise liturgiájába a monasztikus gyakorlat mintájára. A zsoltárok fordítása új, nem azonos az 1973-as Szentíráséval. Azt Gál Ferenc nyilvánvalóan a héber eredetiből készítette, ez pedig pontosan követi a breviárium latin „új-Vulgátáját“. Ami néha (pl. 67. zs.) nem kis teljesítmény. Egyáltalán századunkban a magyar zsoltárfordítás példátlan virágzásnak indult: Sík Sándor 3 változata, Farkas- falvy, a katolikus és a protestáns szentírásban található fordítás, az erdélyi lectiona- rium részletei ... A zsolozsmáskönyvben szereplő fordítás nívós, gördülékeny és recitálásra alkalmas. (Még alkalmasabb lenne, ha nem ragaszkodna a hosszú szakaszokhoz, hanem rövidebb egységekre bontaná a szöveget.) Fölmerül persze a kérdés: hasznos-e ragaszkodni a prózához, mikor a magyar nyelvérzék a legelső kísérletektől máig mindig versnek érezte a zsoltárokat. — A különben költői és magyaros szöveg itt-ott simításra szorul (pl. számtalan tulkok, ajkaim: a 124. zs. 4. sorában a latinból, az antifónából és az értelemből is világos, hogy nem a nép „veszi körül az Urat“, hanem fordítva!). Föltűnő főleg a személyes és mutató névmások túltengése (pl.: perzselő parázs jött ki őbelöle 121, megfeszíti íját és azt felkészíti 97; a 30. zs. első 12 sorában ötször fordul elő az „engem“). A kompletórium szövegében is: „Uram, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet“ — legalábbis az „én“ teljesen fölösleges. A „Quo- niam in aeternum misericordia eius“ sornak „Mert örökké szeret minket“ meglepő fordítása sajnos még a gyónás záradékába is bekerült, ahol pedig igazán „irgaloméról van szó! A remek himnuszok fordítása bizony nem könnyű. A színvonal Itt erősen változó, kitűnő alkotásoktól (pl. I.hét hétfő olv. II. vagy csüt. Laudes) félresikerült kísérletekig. Ahol lehetett, felhasználták Sík Sándor himnuszfordításait. Ezek ma átdolgozásra szorulnak, részben a latin szöveg változásai, részben egyes elkopott kifejezések miatt. Ez a feladat néha jól sikerült (pl. 67,119,154), máskor nem („toriatok“ persze keresett 94
