Szolgálat 35. (1977)

Eszmék és események - Munka és pihenés (Ujváry Julianna)

MUNKA ÉS PIHENÉS

Manapság nem tudunk egy szociológiai, statisztikai vagy pszichológiai szaklapot kinyitni, hogy ne találkozzunk benne munkával, szabadidővel, a kettő viszonyával foglalkozó cikkekkel. De ugyanezeket a témákat találjuk napilapok, folyóiratok, magazinok hasábjain is. Nemzetközi szabadidővizsgálat folyik, tudományos alapon. Divat? Nem. Sokkal inkább probléma, napjaink problémája.

A középkor embere elfogadta, hogy a munka Isten akarata (vagy büntetése az első ember vétkéért), és nem törte a fejét. Dolgozott, tette azt, amit születésének körülményei, társadalmi helyzete alapján tennie kellett.

De változtak az idők; jött a felvilágosodás, az ipari forradalom, a gazdasági válságok — és megváltozott a munkáról, szabadidőről vallott felfogásunk. Ma pedig ott tartunk, hogy nemcsak egy társadalom gondol másként a munkára, mint elődei — de minden embernek sajátos véleménye van — legalább is a saját munkájáról. És amilyen a munkáról vallott felfogása, olyan lesz véleménye szabadidejének felhasználásáról is.

(A magyar szakirodalom „szabad idő“ kifejezéssel jelöli a munkán kívüli, de nem egészen szabadon választható tevékenységet, pl. közlekedést, háztartási munkát stb., míg „szabadidő“ az az idő, melyet teljesen a magunk tetszése, kedvteléseink szerint tölthetünk el. Ez utóbbi eszmefuttatásunk tárgya.)

Emlékszem, nem is olyan régen nagyapám állandó trappban tartotta egész házanépét, nagyanyámtól kezdve fiain és leányain keresztül egészen unokáiig. „Lustaság az ördög párnája“ — hirdette, és jaj volt annak, aki valami nem gyümölcsöző foglalkozással „lopta a napot“.

Ma is megtaláljuk még ezt az emberfajtát. Puritán őseink felfogását vallják, akik a szabadidőben valamiféle elvetendőt láttak — lazsálást, semmittevést. Az ő számukra a pihenésnek egy értelme volt: erőgyűjtés a munkára.

Pedig a munka önmagában nem erény. A közömbös dolgok közé tartozik, amiből mi csinálhatunk erényt — vagy hibát. Valahol olvastam ezt a nagyon bölcs mondást: Az aranyborjút is gyors és kiváló munkában készítették, és harangokból is nagy precizitással öntöttek ágyúkat.

Gál Ferenc mondja a szabadidőről írott cikkében a Vigíliában: „A munkát és a szabadidőt nem lehet pusztán tárgyi kategóriának tekinteni. A személyes élet megnyilatkozási módjáról van szó, tehát úgy kell vennünk, mint az emberi élet kibontakozásának formáit.“

Mit ér az az élet, ahol csak munka és alvás váltakozik egymással? Egész emberségünk megújítására van szükségünk — és ehhez valami más is kell: pihentető, gazdagító szabadidő.

Másik típusú emberfajta az, aki gyűlöli a munkáját — mert nem azt teszi, amit szeretne, hanem amire a körülmények kényszerítették. Az ilyen ember alig várja, hogy ledobja tollát vagy vakolókanalát, becsukja írógépét vagy kikapcsolja fúrógépét. Számára akkor kezdődik az élet, ha befejezte a munkáját,

80