Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - Egyházatyák a munkáról (Miskolczy Kálmán)
ságos szerzetesek, ha kezük (munkájából élnek, atyáinknak és az apostoloknak a példája nyomán. De mértékkel történjék minden, a kislelkűek miatt. Vasárnap mindnyájan olvasással foglalkozzanak, kivéve azokat, akik különböző szolgálatokkal vannak megbízva. Ha valaki olyan hanyag és lusta lenne, hogy sem olvasni, sem az olvasottakban elmélyedni nem tud vagy nem szeret, akkor bízzanak rá olyan munkát, amelyet el tud végezni, hogy ne maradjon foglalatosság nélkül. Beteg és gyenge testvéreknek olyan munkát és foglalkozást adjanak, hogy egyfelől ne legyenek tétlenek, másfelől a túlzott megerőltetés munka közben ne is hasson nyomasztóan rájuk, vagy ne bírja őket arra, hogy titkon kivonják magukat alóla. Az apátnak tekintette! kell lennie gyengeségükre. Assisi Szent Ferenc harmadik szabályából Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a kegyelmet, hogy dolgozni tudnak, hűségesen és áhítatosan dolgozzanak, hogy így távol tartsák a henyélést, a lélek ellenségét, és ne oltsák ki a szent imádság és összeszedettség szellemét, amelynek szolgálatára való a többi ideigvaló dolog. Munkájuk viszonzásául elfogadhatnak — pénz kivételével — a test fönntartására szükséges dolgokat, de alázattal, ahogyan Isten szolgáihoz és a szent- séges szegénység tanítványaihoz illik. összeállította Miskolczy Kálmán Mi, az utca emberei, biztosak vagyunk abban, hogy annyira szerethetjük Istent, amennyire Ő akarja, hogy szeressük. Nem gondoljuk, hogy nagy tetteket hajtunk végre. Isten tesz nagyot. Ezért vagyunk nyugodtak a cselekvésben. Napunkat az Isten iránti engedelmesség szabja meg. Szól a telefon, nem kívánt munka vár, fogfájás gyötör, kibírhatatlan a hőség, késik a busz, beletörik a zárba a kulcs ... Ha megtanuljuk, hogy az élet ezer kis alkalmában odaadjuk akaratunkat Istennek, remélhetjük, hogy maga a halál sem lesz nehéz . . . Nem osztályozzuk életünket tettekre és imára, mivel a sze- retetet kielégítő elfoglaltságnak tartjuk. Lábunk az utcát járja, de szívünk egy ritmusra ver az egész világgal. Minden kis tettünkkel egészen befogadjuk Istent, és a szellem szabadságában egészen adjuk Öt testvéreinknek. Az élet így ünnep lesz. Minden kicsi tett hatalmas esemény, amellyel megkapjuk Isten Országát, és testvéreinknek megadhatjuk Isten Országát. Mindegy, hogy mit csinálunk, söprűt fog a kezünk vagy töltőtollat. Csöngetnek? Gyorsan, ajtót nyitni! Isten jön, hogy szeressen minket! Felvilágosítást kémek? Isten szól hozzánk, hogy szeressen. — Hagyjuk hát, hogy szeressen minket! (Madeleine Delbrél) 74
