Szolgálat 35. (1977)
Eszmék és események - A világ terhe (J. Rosche)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK A VILÁG TERHE Érezzük a világ terhét. Tekintetünk átfogja a földrészeket, és keveset talál rajtuk az ígéret földjéből. A hírközlő eszközök mindennap ijesztő képeket szállítanak otthonunkba az egész világról. Bűnöző bandák, terror, emberrablás, diktatúra és éhség . . . A gondolkodás elfajulása, nemzetek gyűlölködése, általános rettegés, a politika sokféle hazugsága, elpártolás a hittől, a sátán jelenléte . . . Érezzük a világ terhét. És nem közömbös nekünk, hiszen ebben a világban élünk. Azt kérdezzük: hogyan folyik az élet tovább — abban a társadalomban, amelyben alig érnek már valamit az emberi, erkölcsi és isteni értékek. Van-e remény? Miben? Azok az emberek jelentik-e a reményt — és csakis azok —, akik magukra tudják venni a világnak ezt a terhét? Akik más szemmel vannak megáldva, mint a szokásos unott tekintet, — akik más, igazabb értékekkel tudnak bánni, mint az értéktelen ostobaságok? Egy kép adja meg a feleletet. A németországi Landau templomában, a kóruson van egy 13. századból származó tartópillérfigura. Elnevezése: a teherhordó. Nőalak, meghajlott háttal. A néző felé fordul — és mosolyog. Csak egy kis kőlapot hordoz, nem nagyabbat a hátánál. De ez a kőlap csak az alsó része egy magas, karcsú, fölfelé szökő oszlopnak. A teherhordó nő látszólag csak a kis követ hordozza, valóságban azonban az egész templom szerkezetét: a tartópillért, amelyen a boltozat nyugszik. Meghajolva áll, tehát nem láthatja a nagyszerű zárókövet, amely a hálós boltozaton az egészet megkoronázza. De tudja, hogy van, — és kész vállalni terhét, hogy az egész építmény a magasba nőhessen. Látszólag csekélység az, amit az egészhez hozzáad, mégis ő hordozza az egészet, — nélküle összeomlana. Meghajolva, görnyedten áll, talán mert így jobban tudja a terhet hordani, bizonyára azért is, mert a teher súlyosan nyomja. Csak abban a tudatban válik elviselhetővé, hogy az egészet hordozza. És különös: a nő mosolyog. A hátát nyomó súlyos teher ellenére is mosolyog. Nem azért, mert talán nem érzi, vagy mert nevetségesen kicsinek érzi. Azért mosolyog, azért marad vidám, mert tudomása van az egészről. Vidám szívű marad, mert tudja, milyen nagy az az egész, amit hordoz, amit segít hordani. .» 75
