Szolgálat 35. (1977)

Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről

tartoznak, felelősséget éreznek azért, hogy a keresés egyre előbbre jusson, és igyekeznek életükben érvényre juttatni a Krisztus elgondolta életesz­ményt (vő. Fii 2,5). IV. Az érett lelkiismeret alapja 23. E lelkiismereti típus támogatására az itt következő megfontolásokat szeretnénk adni. EMBERMÉLTÓSÁG. — 24. Először is ez a kategória valóban elfogadható és emberhez méltó magatartást képvisel. A II. vatikáni zsinat erőteljesen hangsúlyozta az ember alapvető méltóságát és értékét, valamint azt a fele­lősségét, hogy Isten szemében cselekedetei értékének ő maga a végső bírája. „Az igazi szabadság az Istenhez való hasonlóság kiváló jele az em­berben. Isten ugyanis szántszándékkal ,a saját belátására hagyta' az embert (Sir 15,14), hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ra­gaszkodva szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Méltósága tehát megkívánja az embertől, hogy tudatosan és szabad választás szerint cselekedjék, vagyis személy módjára, azaz benső meggyőződéstől indítva, nem pedig vak ösztönt követve vagy merő külső kényszer hatására“ (Gaudium et spes, 17). Az ember sajátos méltósága tehát megkívánja a felelősség átérzését; maga Isten követeli ezt meg tőle, amikor ilyennek teremtett ben­nünket. Ez Szent Pál érvelésének alapja a rómaiakhoz írt levelében. Világo­san kifejti a tényt, hogy minden e világra jövő embernek szívébe van írva Isten törvénye. Ezen két dolgot ért. Először azt, hogy az ember felelős cselekedeteiért, másodszor azt, hogy nem szabad pillanatnyi szeszély sze­rint eljárnia, anélkül, hogy gondolna Teremtőjére, felebarátjára és önmagára (vö. Róm 2,14-16). FELELŐSSÉG. — 25. Napjainkban örömmel látjuk, hogyan nő híveink érett­sége: megértik ezt az első elemet. De emlékeztetjük őket, hogy ez nem menti fel őket a második alól: gondolniok kell Isten jelenlétére, amely kü­lönböző módon, de valóságosan megnyilvánul életükben és irányítja ítéle­teiket. 26. „Lelkiismerete mélyén az ember olyan törvényre bukkan, amelyet nem ő szab önmagának, de amelynek mégis engedelmeskedni tartozik. Lel­kiismeretének szava mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat. Amikor csak szükséges, fölhangzik a szíve mélyén: Tedd ezt! Óvakodjál attól! Mert van olyan törvény, amelyet az Isten írt bele az ember szívébe. Épp az mutatja az ember méltóságát, hogy igazodik ehhez a törvényhez. Szerinte fogják majd megítélni is“ (Gaudium et spes, 16). A BŰN TAGADÁSÁNAK ELLENSZERE. — 27. Azt tartjuk, hogy ez a fajta érett lelkiismeret a legnagyobb ellenszere annak a — nyílt vagy rejtett — növekvő támadásnak, amely az embert bűnösnek tekintő felfogás ellen irányul. Az ember autonómiájának túlzott, hazug eszméje olyan látásmódra vezetett, amelyben leértékeltük a bűn és a megváltás fogalmát, és eltökél­69

Next

/
Oldalképek
Tartalom