Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A lelkipásztori munka
A JÓ PAP HOLTIG TANUL Nyilvánvaló, hogy a hivatás csak kellő felkészültséggel válhatik ígéretes küldetéssé. A ma lelkipásztorának sokoldalú felkészültségre van szüksége. A következő megjegyzéseket csak a teológiai tanulmányokra korlátozzuk. Semmi kétség, ebben teljesen otthonosnak kell lennie a papnak. Természetes, hogy a szemináriumban nem szakteológusokat nevelnek. Viszont ez nem menthet fel az alaposság követelménye alól. Mind a pap egyéni, mind pedig lelkipásztori felelőssége megköveteli, hogy a Krisztus-misztériumban jártas legyen, mind hittani, erkölcstani, mind bibliai és liturgiái vonatkozásait jól ismerje. Nem olyan régen először találkoztam egy magyar paptestvérrel. Alig hogy szóba elegyedtünk, keserűen vádolni kezdte paptársait, mert azt mondják, hogy az Atya támasztotta fel Krisztust halottaiból, pedig a teológiában azt tanultuk, hogy Krisztus, mert Isten volt, föltámadt. Elképedtem. Hiszen az Újszövetség minduntalan hirdeti, hogy az Atya föltámasztotta Krisztust halottaiból! Ennek természetesen megvan a maga mélyértelmű üdvtörténeti és teológiai jelentése. Hogyan prédikálhat, hogyan végezheti a lelkipásztori munka egyéb feladatait az olyan pap, aki ilyen alapvetően fontos teológiai igazsággal sincs tisztában! Nem is kell mondani, hogy az állandó továbbképzés elengedhetetlen. Tragikusan szomorú ezzel kapcsolatosan az, amit tavaly James S. Rausch püspök, az amerikai Püspöki Kar konferenciájának főtitkára mondott, hogy az amerikai papság 40 %-a nem olvasta még a II. vatikáni zsinat határozatait. Ma a továbbképzés minden pályán feltétele az eredményes munkának. Vét az a lelkipásztor saját maga és hívei ellen, aki elhanyagolja elsődleges állapotbeli kötelességeit. Mennyire igaz ma is: a jó pap holtig tanul! A LELKIPÁSZTORI MUNKA A MEGSZENTELÖDÉS ÚTJA A lelkiélet ösztönzéseit és gyakorlatait nem kell külön utakon keresni, a lelkipásztori munka nyújtja elsődlegesen őket. Más szóval a megszentelődés nem a papi munkához külön hozzáadott erénygyakorlatot követel, ez meg van adva magában a papi élet élésében és a lelkipásztori munkában. A lelkipásztori munka ugyanis közvetlenül beleállítja a papi embert Krisztus húsvéti misztériumába. Ezért a megszentelődés munkálása és a leíkipásztori munka nem különálló, vagy éppen ellentétes törekvések, hanem egyenesen két egybevágó hivatás. A lelkipásztor hivatása, hogy Krisztusban az Atyával való communio-ba vezesse híveit. Ennek a communio-nak élése a megszentelődés maga. Tehát a leíkipásztori munka lelkiismeretes végzésével a pap egyre fejlődik és növekszik lelkiéletében. De észreveszi, hogy munkájában is nagy segítségére van, ha életerős szőlővessző a szőlőtön. Ez tükröződik tevékenységén, és a hívek megérzik. Minél jobban ismeri Krisztust, igehirdetésében annál hitelesebben felismerik a Mestert. Minél gyakorlottabb az imában, annál 44
