Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A munka mint a megváltás folytatása
Atya hívására. Annak ellenére, hogy ó volt a Fiú, a szenvedésben tapasztalta meg, mi az engedelmesség tényleges teljessége (vő. Zsid 5,8). Ili A megváltás misztériumának imádó szemléletétől visszatérünk mindennapi munkánk értelmének a kereséséhez. Mi az alapja annak az állításnak, hogy munkánk részt vesz a megváltás művében? Meggondolásaink küszöbén intő jel gyanánt maga síik fel a nemzeti szocialista gyűjtőtáborok kapujának a felirata: „A munka szabaddá tesz“. Ez az ijesztően cinikus tétel, ami nap-nap után sok ezer ártatlanul szenvedő embernek arcába csapott, figyelmeztet bennünket, hogy már csak a teher alatt roskadozó emberek iránt való tiszteletből is nagy gonddal kell elkerülnünk minden állítást, ami csak a papíron érvényes, és amit a magunk életében nem fogadunk el mérvadónak. (1) Van munka, amely már önmagában is megváltja az embereket a bűn gyümölcsétől és magvától: a szenvedéstől, a tudatlanságtól, a nyomortól, az elnyomástól. Nem minden baj, nem minden fájdalom és szükség a bún műve, és nem minden baj és szenvedés vezet bűnbe: éppen a Krisztus keresztje cáfolna rá az ilyen állításra. A teremtő Isten terve szerint az emberiségnek saját jóakaratú és értelmes munkája által kellett volna felépítenie az Isten gyermekeihez illő, a földi paradicsom képeire emlékeztető, az örök boldogság előcsarnokát képező világot. Ebben a fejlődés törvényét követő világrendben helye lett volna a hiányoknak is, mint az alacsonyabb fejlődési fokok megnyilvánulásának és a magasabb létfokok felé taszító erőnek. De az a kimondhatatlan szenvedés, éhség, szolgaság, tudatlanság, amit ma tapasztal a földgolyó népessége, azon a maga erejével arányban nem álló fokon, amin tapasztalja, abban az életet fojtó állandóságban és általánosságban, ahogy tapasztalja, az nem az Isten műve. A Teremtés könyvének az elbeszélése az Éden kertjében lejátszódott tragédiáról éppen ezt kiáltja: isten nem így akarta! Évezredek bűnös önzése, nemtörődömsége, ostoba maradisága hozta létre azt a világrendet, aminek a súlya alatt ma nyög az emberiség: és ez a világrend, a bűn birodalma, rákényszeríti az embereket arra, hogy bűnös önzéssel harcoljanak egymás ellen, zárkózzanak el egymás jogos követelései elől. A munka sokszor javít valamit ezen a bűnből eredő és bűnt termő slra- lomvölgyén. Aki munkájával gyógyítja, tanítja, táplálja, ruházza, védi, szabadabbá teszi embertársait, az, akkor is, ha nem tudja és nem akarja, munkatársa a megváltó Jézus Krisztusnak. (2) De van a munkának más megváltó jelentősége is, és ezt fontos kidomborítani, mert van olyan munka is, aminek csak ez a második szempont ad értéket. Az ipari termelés tekintélyes része nem javít igazán az ernberi23
