Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A munka mint a megváltás folytatása

ség helyzetén, hanem mesterségesen felkeltett áligényeket elégít ki, hogy nyereséget nem érdemlő emberek többet nyerjenek. Sok ember egész életét kénytelen ilyen, magában véve értelmetlen munkába ölni, hogy a hozzátartozóival meg tudjon élni. Mi köze van a megváltáshoz annak, hogy valaki a fegyverkezési iparban, kozmetikai cikkek gyártásával, fényűző villák építésével őrli fel az erejét? Ne mondjuk, hogy maga a verejtékes fáradtság, az eltompult kimerülés tetszik az Istennek. Ne tegyük a mennyei Atyát a teremtményeket kizsákmányoló bűnösök cinkosává! De minden munkát, még a magában véve értelmetlen munkát is lehet szerétéiből végezni. A munka szükségessége felhívás arra, hogy szeretetből végezzük.

Ha egyszer el kell végeznem ezt a munkát, ha nem tudok megélni ennek a munkának az elvégzése nélkül, ha a tőlem függő embereknek szükségük van rá, hogy ezzel a munkával keressem meg a kenyeremet, akkor ez a munka számomra az Isten akaratává válik. Az Atya hív a munka szükségessége által, hogy feleljek neki fiúi, bizalomteljes engedelmességgel. Visszautasíthatom ezt a hivatást. Megtehetem, hogy hanyagul dolgozom, hagyhatom, hogy a gyűlölet forrjon bennem a munkám alatt. Akkor számomra meddővé, létrembolóvá válik a munka. De az Isten kegyelmével el is fogadhatom pillanatnyi hivatásomat: ez természetesen könnyebb a hasznos munkában, de még a kényszermunkában sem lesz lehetetlen. Ha így reagálunk a munka ingerére, akkor az engedelmes szeretet odaállít bennünket az Úr Jézus mellé, aki keresztje súlya alatt roskadozva megy a Kálváriára. A szeretettel vállalt és végzett munka alkalmat ad arra, hogy növekedjék bennünk a „belső ember“ a megfeszített Krisztus teljessége felé, és igazságban és szeretetben gyarapodva még jobban egybeforrjunk a Fővel, Krisztussal (vő. Ef 3,16; Ef 4,13-15).

(3) A hit által éltetett munka hasznára lesz az egész misztikus testnek, azaz minden embernek, mert mindenki arra van rendelve, hogy Krisztus testének tagjává váljék: a hitből fakadó munka Krisztussal együtt megváltja a világot.

Ez a munka közvetlen természetes hasznosságán túlmenő haszon nemcsak abban áll majd, hogy békénk és erőnk tanúságot tesz a világnak Krisztus bennünk lakó erejéről, A szabad élő hit, amit (úgy mondhatnánk) ki- kényszerített belőlünk a munka rabsága, „kiegészíti, ami a Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az egyháznak javára“ (Kol 1,24). Hozzáteszünk hát valamit Krisztus Urunk érdeméhez? Megtetézzük Krisztus fiúi szereteté- nek a mértékét? Káromlás volna ezt mondani, és meghazudtolna bennünket a tulajdon hitünk gyengesége. Inkább úgy mondhatnánk, hogy meghosszabbítjuk Krisztus megváltó szeretetét, hogy behatoljon általunk a környezetünkbe. A mi munkánk nem tesz hozzá valamit „kívülről“ Krisztus szenvedéséhez (mint ha valaki gyufát gyújt és ezzel hozzájárul a nap ragyogásához), inkább munkánkban válik jelenvalóvá és működővé Krisztus szenvedése (ahogy a tükör vagy a gyújtólencse viszi valahová a napsugarat). Charles de Foucauld

24