Szolgálat 35. (1977)
Halottaink - Kövecses Béla Ciprián OCD - Varga Lajos Paszkál OCD (Confrater)
kot kápolnává alakította át. Itt tartott szentmisét minden nemzetiségnek. Neki köszönhetik a welskörnyéki magyarok, hogy húsz éven keresztül minden vasárnap és azóta Is rendszeresen részt vehetnek a magyar nyelvű szentmisén. A több ezer lelket számláló tábor minden lakóját ismerte. Több, mint tízezer embert segített kivándorolni. Azok számára pedig, akik Ausztriában telepedtek le, felépített a Bauorden segítségével egy egész falut, az ún. Szent István-telepet, 150 családi házzal és több, mint ezer lakóval. A telep utcáit Ungarngasse-nak, Szent István utcának stb. hívják. Nagy részét magyarok lakják, ő volt az idegenajkúak püspöki referense. A magyar fiatalok számára Linzben ifjúsági otthont létesített, amely éveken keresztül működött. Jelenleg magyar lelkipásztori központ, és az Isteni Megváltó Nővérek anyaháza. Az 1001-es barakktábor helyére a linzi püspök kérésére felépítette Ausztria egyik legmodernebb és legimpozánsabb plébániáját: a Szent István tiszteletére épült piramistemplomot és a hozzá tartozó nagyszabású lelkipásztori centrumot, amely tíz évvel ezelőtt készült el, és közben Wels városának legfőbb kulturális és egyházi központja lett. Szociális munkásságáért az egész környéken nagy megbecsülést élvezett. Wels városának szocialista polgármestere már 1968-ban „Wels városának arany érdemjelé- vel“ tüntette ki. Ez a fáradhatatlan munka idő előtt felőrölte egészségét. Három szívinfarktus és egy agyvérzés már évekkel ezelőtt fékezte kimeríthetetlennek látszó energiáit. Halála előtt három héttel környékbeli osztrák paptársai túlnyomó többséggel őt választották meg welsi esperessé. Ez jelzi legjobban azt az elismerést, amelyet egy idegenből származó pap Ausztriában egyáltalán elérhet. Új feladata és oltártestvéreinek bizalma szinte elfelejtette vele gyenge egészségi állapotát: tele volt tervekkel esperessége megreformálására. Azon a napon szólította magához az Úr, amikor a püspök új címét hivatalosan elismerte, a legszebb helyen, azon, amelyet Isten tiszteletére épített. Sírját naponként fölkeresik a hívek, és mi, akik ismertük, tudjuk, milyen buzgó paptestvér költözött át benne az örökkévalóságba. Végrendeletében azt írta, hogy halála után sem fog nyugodni, hanem szeretett plébániájáért és hazájáért fohászkodik Istenhez. Balogh Vince KÖVECSES BÉLA CIPRIÁN OCD (1906—1977) Tizenhat éves korában lépett a kármelita rendbe. Mindig gyönge egészségű volt, mégis kivette részét a munkából, akárcsak az egészséges. Keresett gyóntatóatya volt, és szívesen és eredménnyel foglalkozott az ifjúsággal. Rendjén belül is értékelték munkáját, hisz két ízben is házfőnöknek választották. Élete második felében az esztergomi főegyházmegye szolgálatába állt. Győrzámoly községben mint káplán működött egészen haláláig, és kiérdemelte mind plébánosának, mind pedig a híveknek szeretetét és ragaszkodását. Súlyos és hosszantartó betegsége következtében sokat szenvedett, de panaszszó sohasem hagyta el ajkát. 1977. május 16-án halt meg. Pálos Iván esztergomi segédpüspök temette. Rendtársai közül is, a világi papságból is nagyon sokan jelentek meg temetésén. A győri kármelita templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. VARGA LAJOS PASZKÁL OCD (1911—1977) Tizenhat éves korában lépett a kármelita rendbe. Szép eredménnyel működött mint gyóntatóatya, mint hitszónok és mint lelkigyakorlatvezető. Nagy rátermettsége volt az anyagi ügyek intézésére. így mint „zelator missionum“ sok pénzt tudott gyűjteni a misszióknak. Legfőbb forrása az elhasznált bélyegek gyűjtése és értékesítése volt. 103
