Szolgálat 34. (1977)

Könyvszemle - Abrahámtól Jézusig (K. G.)

KÖNYVSZEMLE Abrahámtól Jézusig — A Biblia legszebb szövegei. — összeállította és jegyzetekkel ellátta: Szabó Ferenc és Puskely Mária. — Zsinati bizottság. Róma. 1976. 288 o. Az ószövetségi szövegek a zsoltárok kivételével a Biblia új magyar kiadásából, a zsoltárok Farkasfalvy Dénes és az újszövetségi szövegek Békés-Dalos fordításából valók. Nagy Ferenc készítette az őstörténet jegyzeteit. A mű először rövid összefoglaló ismertetést nyújt az üdvösségtörténetről Ábra­hámtól Jézusig, majd rátér az Ó- és az Újszövetség legjelentősebb és legszebb szö­vegeire. Magyarázatok vezetik be az egyes korokat, világítják meg az üdvösségtör­ténet kiemelkedő személyeinek alakját, mutatnak rá a szent szövegek értelmére, és általában feltárják a Biblia világát. Az egyes ószövetségi részek befejezésképpen rö­viden elmélkedésre alkalmas tanulságokat vonnak le a szent szövegekből. A magya­rázatok terjedelmükkel nem nyomják el a szövegeket, és érdekes tartalmukkal csak fokozzák az érdeklődést az illető szent könyv iránt. Az olvasó betekintést nyer a választott nép vallási világának fejlődésébe. Bár ez a folyamat meg-megtorpan, sőt visszaesések is voltak, alapjában felfelé irányul, és az idők beteljesedésekor már együtt van mindaz, ami a népet a Megváltó művére előkészítette, többek között az egyéni felelősségtudat, a feltámadás hite és a mes- siásvárás magas hőfoka a választott nép széles rétegeiben. A fejlődés bemutatása alkalmas arra, hogy az elfogulatlan olvasóban megerősítse a hitet. Hasonló ez az evolúcióhoz a természet szintjén. A teremtő tevékenység naív elképzelésénél sokkal nagyobb csodálatot vált k1 a növény- és állatvilág kibontakozása évszázmilliókon ke­resztül a teremtő bölcsesség és erő észrevétlen és mégis mindenre kiterjedő hatá­sára. Egy egészen más, természetfeletti síkon végbemenő fejlődés tárul fel a szem­lélő előtt az üdvösségtörténetben. A próféták nagyon jelentős helyet foglalnak el ebben a műben, és ez így van jól, hiszen az egész üdvösségtörténet prófétai jellegű. Az előző mozzanatokban már csíraszerűen ott vannak a következők, sőt az egész folyamat sok-sok emberöltőn keresztül szinte szerves egészet alkot. Ebből az egységből kiolvasható egy állandóan ható személyes értelem, erő és szeretet jelenléte. Azt, hogy hogyan közeledik az idők teljessége, hogyan tárul fel az Ószövetség titka az Újban, és a kettő milyen harmónikus egészet alkot, állandó párbeszéd mu­tatja be. Az ószövetségi szövegekre következik az újszövetségi idézet. Ez utal a jövendölés beteljesedésére, vagy megvilágítja azt, ami az óban el van rejtve; hol mint tekintélyre hivatkozik az Ószövetség szavára, más esetben a típust és az antitípust szembesíti, és így tovább. A magyarázat méltán hívja fel figyelmünket a második Izaiás könyvének utolsó részére, mint az Ószövetség legszebb lapjainak egyikére (146. o.j. Az Isten vall szeretetéről népe iránt. Ez a szeretet állandó, ennek örök jövője van, és úgy árad ki a messiási korban, hogy uralkodóvá válik az emberi kapcsolatokban. Ezt juttatja az olvasó eszébe a könyv hátsó borítólapját díszítő fénymásolat. A qumráni leletek legnagyobb kincséből, az Izaiás-tekercsből mutat be részletet, abból a könyvből, amely a béke és szeretet vízióját tartalmazza: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal ... A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél ..." (101. o.). Nagyon örvendetes volt a teljes magyarnyelvű Szentírás megjelentetése, és azt nagyon jól kiegészíti ez a sikerült alkotás, éppen szemelvényes volta miatt, nem­csak a lelkipásztorkodó papság, hanem az érdeklődő világiak számára is. Rohanó korunkban sok esetben nem jut idő, sem energia ahhoz, hogy elmélyedéssel az ol­vasó hozza magának felszínre a Szentírás gyöngyszemeit. Itt megtalálja, és már ezért is hézagpótló művel állunk szemben. De a vallásos olvasók táborán túl is 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom