Szolgálat 34. (1977)
Eszmék és események - Magyar nővérek leveleiből
— A mai keresztény, a szerzetes is, sok könyvvel, sok folyóirattal rendelkezik, kellően fel akar készülni minden feladatra, ám Dávid a Seregek Urának nevében győzött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor hagyjuk az irodalmat, a világért sem, csak néha magamon is tapasztalom: milyen kapzsi is tud lenni az ember ilyen vonatkozásban is. Kicsit félek: a jövő embere már csak olvasni fog, mert annyi minden a kezébe kerül, de elmélkedni nem marad ideje. Nagyon szeretnék olyanokkal találkozni, akik a mai élet követelményei mellett is egyre inkább mélyülnek, elcsendesednek, igazán az Úrra hagyatkoznak, az aktivitás mellett találnak időt Istennel úgy együtt lenni, mint ahogy a jó barátok is néha kettesben kell, hogy maradjanak. — A ház 'kis mindenese vagyok. Mindig akad munka egy ilyen nagy házban. Persze az menne nélkülem is, de hát úgy szeretném segíteni a nagy Egyetemességet az én parányinál is kisebb imádságos munkámmal. — Névnapján külön önért ajánlottam fel a szentmisét, s kértem kegyelmet az apostoli buzgósághoz, s hálát adtam azért, hogy hallgat a Mester indító szavára. Mert a kapott kegyelmeket meg keli köszönni, közre kell működni velük, és nagyon hálásnak kell lenni azért, hogy az Úr elfogad testvéreinek, kegyelme továbbadóinak. Én minden erőmet az Úrfelmutatás alatti percekből és a Krisztussal való találkozásból merítem, s beteljesíti akkor, amikor hozzám jön. Ez valóságos megtestesülés, eltölt erővel, szeretettel, s lendítést kapok a további munkára. Hála érte a Szent- háromságnak! + — Nem emlékszem, közöltem-e új lakcímemet? Hiába, öregszem, pedig még nem akarok öreg lenni. (Erre tetszik egy kicsit mosolyogni.) Hát igen, mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. Ha beteg nem lennék, az 50 évesek buzgóságá- val dolgoznék. A jó Istennél a szándék a fontos. — Az idei iskolaévben tőlem is kért az Úr valamit, „amit odaadni nehezemre esett“: a hittanórákat, első áldozási előkészítést, — csak pár kézimunkaórám maradt meg. Fiatalabb testvérnek adtam így helyet — a fő az, hogy az Úr szolgálata a lelkekben tovább menjen, — az eszköz nem fontos. S a házban van elég rejtett munka a számomra is, ebben nincs hiány! Ez is az Ő szolgálata, több lehetőséggel csendes, bensőséges életre Vele, — ez is kegyelem, amiért hálás vagyok. — Hunya Dániel atya itt mellékelt elmélkedéseit szívesen adnám azok kezébe, akik meg akarják ismerni, hogyan kell gyakorolni vagy megérteni az aszkézist. Azért válók meg e szeretett műtől, mert sajnálnám, ha halálom után (mely 80 év után nincs messze) elégetnék, hisz nincs magyar utánpótlás, legalább itt, a franciáknál. Nem akarok hívatlan tanácsadó lenni, de szeretném felhívni a figyelmet Lisieux-i Kis Terézre is, akinek egész élete apró erénygyakorlat volt, a szeretet tüzétől áthatva Jézus iránt, a bűnösök megtéréséért. Isten kegyelmével legalább kicsinyben utánozhatjuk. Ez tette őt naggyá a jó Isten és az emberek előtt. — Nagy hála a jó Istennek 50. fogadalmi évemért. Szellemileg, hála az Úrnak, még ez ideig ép vagyok; testileg eléggé megrokkant, de ülve állandóan tevékenyen írok, olvasok, kézimunkázom. Minden fizikai és lelki tevékenységemet a világ összes leikéért, főként papi és szerzetesi hivatásokért, a Szentatya szándékaiért, világi vezetőkért, szabadságért és a világbékéért ajánlom fel. + — Ne haragudjék, hogy ilyen sokáig hallgattam, de nem mozgott a két kezem. Mind a két oldalon bénult, tehát pihenni kellett. Még könyvet sem tudtam tartani a kezemben. Megállt a falat evés közben. Leállt minden funkció. De ez is jó volt a mélyülésre. Ki kell mondani a nagy „Fiat“-ot! S az Isten elfogadja, s kéri a további munkát. , — Két hónapig lázasan feküdtem, meleg borogatásokkal stb., úgyhogy imádkozni is alig tudtam, csak nyögni és jajgatni. De mindent, mindent felajánlottam a rászo84
