Szolgálat 34. (1977)
Eszmék és események - Magyar nővérek leveleiből
Ha házasságot kötnek, az ismerősök pénzadománnyal segítenek. Ha valaki meghal, ugyanúgy. Ezeket ki tudja, mióta. Az Egyház egyes szokásaiktól elzárta őket, valószínűleg ezért nem tolakodnak hozzánk. Viszont a Szentlélek több ezer évvel előbb erre irányította őket. Nagyon szép nézni. Én mindegyiket hittan nélkül is megkeresztelném. Jók a cselekedetek. Nincs káromlás, átok, gyalázás. Most virít a kertemben a karácsonyi bokor, 27-28 cm piros virágja van. A teabokrok teljes virágzásban vannak. A teljes azaleák itt rózsanagyságút virítanak, piros és fehér színűek. Az évet 10 000 látogatóval zártuk. Megállanak és azt mondják: Melyli, magyarul így lehetne mondani: ez aztán szép! Én ültetek, locsolok, de Isten adja a teremtés titkának látását és örömét. Minden percemet engesztelő szeretetből töltöm, így napjaim gyorsan múlnak, pedig 4-6 pár ruhát kell cserélni naponta, mert itt nagyon melegítve kapjuk a napsugarakat. Két órát töltök az Oltáriszentség előtt, még a régi módra. Akik kitartanak, azoké lesz az új élet napja és a küzdelem bére. Jézusért tapossuk a nagypénteki napokat. Jézus is a halállal fizetett érte. A múltat tudjuk, a jó jövőt várjuk, cselekedeteink érdemeit a jó Mennyei Atya fizeti. Fr. Ácsbolt János SJ Kuanhsi, Hinschu Hsien, Taiwan 306 + Egyik osztrák rendtársam, aki már húsz éve Chilében működik, szabadsága alatt egy vasárnap templomunkban a fő istentiszteletet tartotta. Beszédében egy fiatal magyar pap, Pontyos Vendel áldozatos és önfeláldozó életét vázolta, mint az igazi hithirdető lelkűiét példaképét. (Lásd Szolgálat 14. sz.) Ö ismerte és többször meg is látogatta. A következőket mondta el róla. Pontyos először a fővárosban lelkészkedett. Ö azonban misszionárius akart lenni. A szegény és elhagyatott indiánokhoz vágyott. így került el a Chile déli részén fekvő Huar szigetre. Ezen a szigeten még ma sincs semmiféle kerekes jármű. A szekereket is szántalpszerű tákolmányokon húzzák. Az éghajlat igen kellemetlen és egészségtelen. Tíz hónapon keresztül esős idő van. Szakácsnője, akit magával vitt, csak három hónapig bírta ki, aztán visszatért északra. Vendel később a szigetről a kontinensre került, ahol nagyobb működési lehetősége volt. itt is igen eredményesen működött, és több kápolnát épített a szétszórtan élő lakosság részére. Az éghajlat azonban neki sem tett jót. Tüdőgyulladást kapott. Helikopterrel beszállították a legközelebbi kórházba. Az osztrák atya többször Járt ott nála. Egy alkalommal megkérdezte: „Miért választotta ezt az egészségtelen vidéket?“ — „Misszionárius akartam lenni“ — volt a válasz. Betegségében meg is halt 1972. jan. 20-án. A püspök maga temette el Puerto Mont városában, s beszédében kiemelte nagy áldozatkészségét és igazi apostoli lelkületét. Miután ez az atya ilyen lelkesen emlékezik meg az osztrák hívek előtt erről a buzgó magyar papról, gondolom, jó, ha mi honfitársai is tudunk életéről valamit. Schrek Mihály SVD, St. Gabriel MAGYAR NŐVÉREK LEVELEIBŐL — Néha felmerül a gondolat, jó lenne jegyezgetni. Teszem is, de nem a magam szegényes, hanem a mások hallott, olvasott gondolatait, ami a lelkemben megmarad és rezonál, mint az Úr Szava ... A mi egyszerű kis életünkben nincs semmi „rendkívüli“. De mégis! Hogy a mindenekfelett édes Úr lehajol hozzánk, mindennap próbálja velünk újra a „kalandot“, vállalja a rizikót. Talán több csend kellene ahhoz, belülről, hogy meghalljuk a csendes Szeretet-hullámot és intenzíven bekapcsolódjunk, az Ö kegyelmével?! 83
