Szolgálat 34. (1977)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

Az esztendő úgy repült el, mint az álom, nem unatkozom, arra itt nincs idő. Egyik legszebb napunk védöszentünk ünnepe volt szept. 29-én, amikor a plébániáról szár­mazó negyedik új SVD püspökünket ünnepeltük. Nagy tisztességgel fogadtuk, kerék­párosokkal, lovasokkal, autókkal. 25 pap koncelebrált és az érsekünk, aki szintén erről a plébániáról való. Utána az emberek családi étkezést készítettek. 300-an vol­tunk az új püspök körül. Igazi keresztény népünnepély. Sajnos most itt is megritkul­tak a hivatások, mert a családokban kevesebb a gyerek, és kisebb az érdeklődés is a papi hivatás iránt. Aratás előtt állunk. A gabona először félig elszáradt, mostanában meg annyit esett, hogy rothadni kezd. Hozzá még a guerillerók föl akarják gyújtani és elégetni a termést, hogy az ország helyzete még rosszabb legyen. Az infláció havonta kb. 10 %. Az én havi keresetem 100 márka. A hazaiak segítsége nélkül nem tudnék itt maradni, még kevésbé másoknak, még szegényebbeknek segíteni. Európai segítség­gel berendeztem egy háztartási iskolát (varrás, kötés, főzés). Nagyjából berendez­tünk egy óvodát is. A szegény gyerekek ebédlőjét ezzel az évvel valószínűleg be kell csuknunk, mert nincs meg a legszükségesebb sem. Vannak itt jobbmódú emberek Is, de az anyagiasság mindnyájukat elrontotta. Tünkéi Jenő SVD 8185 San Miguel Arcángel, Argentina + Húsvét előtt (1976) kétszer jártam körül a plébániámat. Május közepétől június 20-ig három turnusban lefolyt az első áldozás. Minden iskolára elegendő időt fordí­tottam. Agapénak megelégedtünk a banánnal, kis rizspogácsákkal meg az égetett bennszülött cukorral. így az egész egyházközség részt vehetett rajta. És ez jó alkalom volt, hogy a kultúrversenyre készülő gyerekek főpróbát tartsanak és megörvendez­tessék a jó népet a szép müsorszámokkal: bennszülött furulyás zenekar, többszóla­mú kórus, kihalófélben lévő énekek és táncok (az európai dekadens befolyás ellen- súlyozására). Nagy sikert arattak a fiúk a „main caci“ (májn csacsi) páros viadal­számukkal: az egyik fél pajzzsal védekezve fogja fel a másik csípős ostorcsapásait. Nem egészen veszélytelen játék ez. Jún. 23-án hosszú időre elhagytam a plébániát. Első nap meglátogattam a ranggui templom köréből származó telepeseimet. 120-an vannak. Először ünnepeltünk ott és hívtuk le az Urat a deszkaoltárra és a szívükbe. Egy kis tisztáson volt a tábori mise. Éjjel locsogott a közeli patak vize, és a moszkitóháló alatt többször felriadtam, mert a vaddisznókat riogatták hangos kiáltozással. Most esötlen, száraz idő van errefelé, éjjel csípős hideg lesz, nappal meg tűzően ontja sugarait a nap. A tájat persze él­veztem útközben és a szép kilátást. A napkelte és napnyugta külön helyet kapott a napi programban. Volt alkalmam izzadni, és az influenza állandóan kerülgetett. Sok érdekes élményben volt részem ezen a hosszú úton. Az a meglátásom, hogy men­nél sűrűbben lakják a vidéket, annál jobban haladnak előre. Ahol kevés ember él, nincs hajtóerő. A termés nem sikerült, a vízkészlet is fogyóban van a hosszú száraz­ság miatt. Por lep be mindent, és csípős szelek fújdogálnak néha napokig. Bürokrácia uralkodik minden téren. Ennek az új országnak rövid történetében először folyik a pénz (az olajbóí), és még nem foltozták be a lyukas zsebeket. Imádkozzatok a sze­gény népemért, hogy ne görnyedjenek meg az élet terhei miatt, és hogy a fejlődés egészségesebb irányba haladjon! Mészáros Ferenc SVD Ruteng/Flores Tromolpos 2, via Denpasar, Indonézia + Sok szépet lehet mondani az itteni népekről. Sem perelés, sem ivászat, sem mag­zatelhajtás vagy házastárs elhagyása erre nincs. 13 gyermeket nevelt a szomszédom. + 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom