Szolgálat 34. (1977)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Ez a vidék nagyon terméketlen, sokfelé nincs rizs, igen sok helyen nem is termett. Kapunk valami csekély segítséget a Caritastól, de az igazán semmi. Csak úgy adnak most, ha van munka és az a munka a közérdeket szolgálja. Van itt egy inter- nátusunk is. A szünidőben is itt lesz a diákok nagyobb része, mert otthon nincs mit enniök. Nekünk még a múlt évi rizstartalékból van. Imáikat kérem, hogy az Úr segítsen bennünket a küzdelemben. Keresztényeink jók, de vannak hinduk, fanatikusak, és van itt egy volt földesúr a régi rendszerből, ezek tartották ezt a szegény népet rabszolgaságban. Most ez küzd ellenünk. Húsvéthétfőn fölbérelte a régi rabszolgáit, leitatta őket, és este megtámadták a missziót. A fiúk futballpályáján a kapufákat vitték el, elvágták a telefonhuzalt, és az iskola ablakait betörték kövekkel. Egy nővér elment a rendőrségre, azok kijöttek, és úgy 9 óra tájban eloszlottak a támadók. Tegnap meg gyűlést tartottak, hogy minden áron megakadályozzák a misszió terjedését. Katolikusok nem vehetnek földet, senki sem adhat el nekik, és házat sem építhetnek. Ez így van jól, mert 41 éve, hogy itt vagyok a misszióban, és ott fejlődött ki, ahol üldözték az egyházat. Igen el vagyok foglalva. Iskola, a házban végzett munka, családok látogatása. Este, amikor a család többé-kevésbé együtt van, a rózsafűzért mondjuk. Mindennap más családban. Én ezt tettem másutt is, ez a legjobb eszköz az apostoli munkára. Többen is összejönnek, a szoba mindig tele van. 72 éves vagyok, még kerékpározom. Kissé nehéz, mert az út nem egyenes és nem is egyenletes. Állandóan le és föl megy. Sokszor nehéz fölfelé pedálozni. Az új generáció ezt már nem teszi. Nekik már autó kell vagy legalábbis motorkerékpár. Kezeim nagyon remegnek, írásom nagyon rossz. Nehéz még misézni is. Sokszor még enni is nehéz. Hálás szeretettel szegény egyedüli testvére in Corde Jesu Varga Bertalan SDB Don Bosco Youth Centre Hatia Ranchi-Bihar 834003 India + Sok szíves köszönet a Szolgálat küldéséért. Ez minden, amit magyarul kapok, és legnagyobb részt el is olvasom. Már 1948 óta itt vagyok a Fülöp-szigeteken. 1953 óta dolgozom Bacóban. December 20-án volt pontosan húsz éve, hogy elkezdtem az önálló missziósállomás kiépítését. Mikor idejöttem, semmit mást nem hoztam magammal, mint elöljáróim áldását, és az itteni embereknek éppen olyan kevese vagy még kevesebbje volt, mint nekem. Alig huszan-harmincan jöttek a vasárnapi misére. Ismertem Bacót, tudtam, mi vár rám. Isten segítségével, missziós barátaim imája és áldozatai segítségével kitartottam, és ezen a kemény, köves talajon virágzó missziót hoztam létre. A püspök azt mondja: Tünkéi Bacóért, Baco Tünkéiért, így nem helyez máshová. Nem is kívánkozik ide senki, mert nem egyszerű hely. Én most már ismerem az embereket, ők is engem, és így jól halad a munka. 1976-ban 96 temetésem, 100 esküvőm és 526 keresztelőm volt, aztán még itt a nagy iskola 420 tanulóval. A plébániatemplomot egyszer már megnagyobbítottam. Remélem, hogy belátható időn belül újat kapok. De ebben a püspöknek is segítenie kell. A falvakban is bővíteni kellene a kápolnákat. Először nem jöttek, most majd mindegyik tele van, ha ott misézem. Több mint 30 helyen misézem, így nem is tudom minden hónapban mindegyiket meglátogatni. 30 kápolnám azonban még koránt sincs. Néhol az állami népiskolákban vagy kis bambuszból és pálmalevelekből épült szükségkápolnákban van a misénk. Bacónak kb. 15—17 000 lakosa van. Ebből mintegy 70% katolikus. A hegyekben van még 2—3000 ember, ezek egészen primitívek, eddig a misszión kívül senkisem törődött velük. Tünkéi Viktor SVD Baco, Or. Mindoro 4403 Philippines + 6 81
