Szolgálat 34. (1977)
Eszmék és események - A magyar püspökök „ad limina“ látogatása (R.) - A pap és az imádság (Schrek Mihály)
Csak még egy mai példát szeretnék megemlíteni. A mély, szinte misztikus imaéletnek gyönyörű példáját adja a flamand munkáspap, Egid Van Brok- hoeven, aki 1967. dec. 28-án, 34 éves korában a gyárban baleset áldozata lett. Naplójába ezeket írja: „Nagy benső vonzalmat éreztem az imához, és imádkozni mentem, relictis omnibus (mindent elhagyva): felismertem, hogy ez a Jóistenhez való legbensőbb viszony számomra minden, és a legértékesebb gondolatok is keveset jelentenek ehhez az Istennel való állandó egyesüléshez képest. Látom, hogy az egész napot Istennel a legmélyebben egyesülve, bensőleg imádkozva lehet eltölteni. És mégis szükséges, hogy bizonyos időre minden munkától visszavonuljunk, hogy egyedül az imának éljünk: ezzel az imának adjuk az elsőséget.“ Helmut Thielicke mondja a mustármag példabeszédének magyarázatánál: „A hit a szív csendjében kezdődik, és mind mélyebben kell behatolnia a csendbe, az Istennel való beszélgetésbe. Éppen mi, mai emberek, akiknek olyan borzasztó sok tennivalójuk van, akik állandóan úton vagyunk: éppen nekünk kellene tudnunk, hogy csak olyan mértékben leszünk láthatók, azaz olyan mértékben hatunk, amennyire beássuk magunkat a termőföldbe, és számos gyökérrel magunkba szívjuk az Isten erejét. Dolgozni imádság és elmélkedés nélkül, azaz csak „fölfelé“ (kifelé) nőni, anélkül, hogy ugyanakkor gyökeret eresztenénk a mélybe, és így megfelelő ellensúlyt teremtenénk — annyit jelent, mint önmagunkat belsőleg kiüresíteni. A mag, amely szívünkbe hullott, hallatlan erőt tartalmaz: ki akar törni a burokból, fává akar lenni, gyümölcsöt kíván hozni, dolgozni akar Isten országáért. Ezt az erőt azonban csak a csöndes imában, a Krisztussal egyesült élet által nyerjük el.“ Mit ad az ima Az ima kihat az egész életre. Az imádkozó pap mindinkább rájön, hogy sok minden fölösleges az életében. Sok minden van, ami útjában áll lelki fejlődésének és lelkipásztori működésének. Mind jobban látja: ez is, az is lényegtelen, vagy nem fér össze az igazi papi szellemmel, híveim talán meg is botránkoznak rajta. Az ima bensőségesebbé, lényegesebbé tesz bennünket. így egész apostoli tevékenységünk mélyebben hat. Az Úr erős hitet és imádkozó lelkületet kíván tőlünk. Csak akkor vagyunk igazi papjai, ha egész életünket belevisszük hivatásunkba. Nekünk nem lehet magánéletünk, amely hivatásunktól függetlenül, papságunkon kívül folyna le. Amit papi hivatásunknál fogva az egyházban teszünk, az legyen a törvénye személyes életünknek is. Nem mutathatunk külsőleg mást, mint amit élünk. Híveink hamar észrevennék, hogy csak színészkedünk. Az ilyen kettős élet belsőleg szétszakítana bennünket. Az Úr elsősorban minket nevezett a világ világosságának. Csak akkor fogunk másoknak világítani, ha ez a világosság szívünk olajából táplálkozik, 71
