Szolgálat 34. (1977)
Tanulmányok - Békési István: Augustin Bea, a keresztény egység apostola
az egyházi dokumentumok egész területén. A szokásos aggodalmaskodás, veszélyektől óvó figyelmeztetés helyett szívélyes, sürgető felhívás: tudományosan tanulmányozzuk a Szentírást: használjunk fel mindent, amit a modern tudományok bármi téren, főleg a régiségtan, a nyelvtudományok, a történelemkutatás és az irodalmi kritika vonalán adni tudnak. Alapvető, hogy ne csak azt kutassuk, mit mondanak az (rás szavai önmagukban, inkább azt, mit akart a régi szerző mondani ezekkel a szavakkal, akkori kultúrájuk, nyelvhasználatuk és lelki alkatuk szerint. Ezzel kihúzták a talajt a régi eljárásmód alól, amely olyan könnyen a biblia szószerinti értelmezésének mondta magát, éspedig döntő módon, öröm és lelkesedés fogadta az en- ciklikát egyik oldalról: súlyos aggodalom és ellenkezés másfelől. Ez volt a hatása. De az irány haladt félreérthetetlen világossággal előre. Alapgondolatai ott állnak ma nagyon is világosan az olyan dokumentumokban, mint a Dei Verbum. főleg annak 12. pontjában, ahol az irodalmi formákról és a 19.-ben, ahol az evangéliumok történelmiségéről van szó. A bizottságok előkészítő munkálataiban elsősorban Bea kardinális volt az, aki közbelépett. Az életmű: 2) A Zsinaton A II. Vatikáni Zsinat lefolyásában a teológusok vitathatatlan érdeme, hogy a teológiai anyag készen állt, a kutatások eredményei summázva. Hiszen a püspökök elsősorban nem szakemberek, hanem építők, szervezők, pásztorok. — Bea bíboros nemcsak a felszólalások számát tekintve volt rekorder a Zsinat idején. Maga és az ET nevében 23-szor szólalt fel. Az utóbbi képviseletében négy nagy beszámolót tartott. Mint zsinati atya is széles skálán hallatta hangját, a missziók kérdésétől a tömegkommunikációs eszközökig. Különösen fontosnak minősítették a liturgia, az egyház és a kinyilatkoztatás kérdéséhez való hozzászólásait. Munkája az előkészítő bizottságokban sokszor döntő jellegűnek bizonyult. Mikor a „Dei Verbum“ konsti- túció bizottsága kátyúba jutott, Ottaviani mellé Beát nevezte ki XXIII. János pápa. Meglepő, milyen bizalommal fogadták püspöktársai, ha szentírási kérdésben mondott valamit. Ismerjük a megjegyzést, hogy a megfigyelők a Zsinat lelkiismeretének nevezték. „Én, aki a zsinat minden gyűlésén ott voltam — írja róla Roger Schutz — felmérhettem, mekkora volt a szerepe. Személye sokak számára volt iránymutató, és nemcsak ökumenikus kérdésekben.“ Az életmű: 3) A keresztény egység munkája a) A feladat 1960. jún. 6-án János pápa értesítette, hogy egy sajátos munkacsoportot hívott életbe. „Ennek az lesz a feladata, hogy akik keresztényeknek mondják magukat, de nincsenek közösségben az apostoli székkel, jobban követhessék a Zsinat munkáját és könnyebben megtalálják az utat az óhajtott egység felé.“ Ennek az Egységtitkárságnak lett ő a moderátora (vezetője). Bea azonnal meghívta megfigyelőnek a német luteránusokat, akikkel már kapcsolatai voltak, de más keresztényeket is. Mindenki az ő fáradhatatlan 55
