Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Békési István: Augustin Bea, a keresztény egység apostola

odaadását és bátor következetességét látta nemcsak a meghívás kiharcolásá­ban, de még inkább zsinati szerepük biztosításában. Az első ülésszakon 49 megfigyelő volt ott. A végsőn már 103. Különleges helyet kaptak, egészen közel a pápai oltárhoz. És nemcsak láthattak és hallgathattak, de az ET ke­retében szólhattak is. Ez mindenkit meglepett. Alighogy megnyílt a zsinat, a megfigyelőket már fogadta is a pápa. Új légkör volt kialakulóban. A külön­böző dokumentumok megfogalmazásánál Beának és a titkárságnak a feladata volt, hogy az ökumenikus vonatkozásokra figyeljenek. Mind több és szoro­sabb lett személyes kapcsolatuk a megfigyelőkkel. Jól tudta azt is, hogy ami a Zsinat előtt és alatt történt, az csak a kez­det. A titkárság munkája a Zsinat után is „rendkívül nagy és sokoldalú mun­kásság volt . . . széles körben, széles skálán, annyi nehézség közepette is nagy reményekre jogosító“ vállalkozás (VI. Pál pápa 1967. ápr. 28-án a titkár­ság fogadásakor). A Zsinat után Bea lett az egység „utazó apostola“. Előadásaival, írásai­val építette tovább a művet. A légkör a Zsinaton alakult ki. De igazán „ka­tolikus“, azaz területileg is egyetemes jelentőségű az ő nyomán lett. Ezt a munkásságát koronázta meg a canterbury érsek és a konstantinápolyi pátriár­ka római látogatása, a Szentatya szentföldi útja és a Kelet-Nyugat közötti anatémák visszavonása. Az öreg bíborosnak valósággal szárnyai nőttek. Már 1960-ban megjárta München, Milano, Ferrara mellett New Yorkot is. 1961-ben újabb olasz körút után a fontos svájci út. Fribourg-ban az egyetem szenátorává választották. 1962-ben Párizs és Oxford mellett (ekkor járt Ramsey érseknél) főleg német egyetemeken szerepel. 1963 elején Dániában jár, majd ismét Amerikában. 1964 tavaszán Köln, Milánó, Madrid; május 13-án Fatimában kéri a kb. há­romnegyed milliós tömeg imáját az egységért, június elején Bostonban van, majd újra előadássorozat Németországban; szept. 26-28. között Patraszba viszi vissza Szent András ereklyéit, itt találkozik az athéni ortodox érsekkel is. 1965-ben három fontos útját kell megemlítenünk: febr. 18-án az ET vezetője­ként hivatalos látogatás Genfben, az Egyházak Világtanácsánál; ápr. 2-án a pápa levelét viszi az ökumenikus pátriárkának Konstantinápolyba (az első hivatalos látogatás a 11. sz. óta!), a hó végén pedig Philadelphiában a „test­vériség“ díját kapja meg. Visszajövet meglátogatja Ramsey érseket. Mekkora utak, még repülővel is! És mekkora megerőltetés, fáradság egy 80 éves embernek, aki élete nagyrészét mégis csak egy rendben, tanul­mányi ház fegyelmében, napirendjében, „rutinmunkában“ töltötte! De milyen gyümölcsöző látogatások! Annak idején azt mondották az orvosok, hogy halála lesz a Rómába helyezés. 44 év után „halt bele“. b) Protestáns testvérek véleménye Hogy mit tett személyileg és az ET útján, azok a leghivatottabbak el­mondani, akiknek a másik oldalról hasonló szerepet, a közelebb hozás és megbékélés kiépítését adta az Isten. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom