Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Boór János: Hivő egyház, tanító egyház (a laikus szemével)

A laikus szemével

Laikus vagyok a teológiában, és az Egyházat is — mint tanár és szerkesztő — laikusként szolgálom. Ezt előrebocsátva az olvasó talán valamiféle kritikus zsinat utáni felszólalást vár tőlem a „világiak nevében“ a „papok és püspökök ellen“. Az Egyház bibliai képétől azonban idegen a kihívó tiltakozás hangja, ez inkább illik a hatalomért való küzdelem világába. Az Egyházban a testvér figyelmeztetéséről szóló evangéliumi tanácsnak kellene érvényesülnie (Mt 18,15 sk.). Egyénileg sincs okom sértődött bírálgatásra, mert püspök és pap ismerőseim között az evangéliumi életstílusnak és szolgálatkészségnek annyiféle jó példájával találkoztam. A kihasználatlan lehetőségek és a prédikációk miatt sem akarok itt siránkozni, mert mint tanár tudom, hogy milyen nehéz rendszeresen lekötni hallgatóimat. Ehelyett saját szakterületem, a természettudományok filozófiája és a tudományelmélet alapján szeretnék a címben jelzett témához hozzájárulni.

2. A TUDOMÁNYOS ÉS A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGEK HASONLÓSÁGAI

Már jól megtanultuk méltányolni azokat az érveket, amelyeket a modern valláskritika a tudomány és a hit ellentétéről kidolgozott. A dialektikus szemlélet szerint persze ellentétekről csak ott beszélhetünk, ahol megegyezések is fennállnak. Másrészt a dolgokat a dialektika szerint igazán csak fejlődésükben és kialakulásukban érthetjük meg, hiszen maga a létezés is mindig fejlődés a mi tapasztalati világunkban. Ezért a tudományt és a hitet történeti fejlődésükben és közösségi vonatkozásaikban fogjuk itt vázlatosan összehasonlítani.

Ha valakinek eleve kételyei lennének az összehasonlítás jogosságát illetően, akkor gondoljon talán a keresztény filozófia hagyományos tételére a létezők analógiájáról és az Egyház bibliai képeire (ekklészia = a nép ünnepi gyülekezete, szövetség, ország, Izrael, nép, jegyes, test, nyáj, szőlőtő, Jeruzsálem, templom, ház, só, lámpás, csíra, kovász, oszlop, alap — vö. az „Egyház“ címszóval Xavier Léon-Dufour: „Biblikus Teológiai Szótár“, 245 — 259).

A tudományelmélet forradalma

A tudományok fejlődéséről szó! Thomas S. Kuhn : The Structure of Scientific Revolutions című, először 1962-ben megjelent munkája. Ez a legkiválóbb mű erről a témáról! Kuhn elméleti fizikus volt, eredeti szakmájától kissé eltávolodva az egzakt természettudományok fejlődését kutatja a kaliforniai Berkeley Egyetemen. Műve lényegében a legelfogadottabb és az általa is a legtöbbre értékelt tudományelméletnek, Karl R. Popper „kutatási logikájának“ a tudománytörténeti cáfolata. A munka alapjaiban rázta meg a modern tudományelméletet. Erről a témáról, amelyről magyarul tudtommal csak Vekerdi László írt, rövidesen alaposabb szemle jelenik meg a Mérleg27